Ugyanazanő írt nekünk, mert felháborította egy Nők Lapja Cafés cikk, ami a férfiuralom minden létező technikája mellett kardoskodik. Érdemes elolvasni a Cikket, hogy világossá váljon egy technika működése. 

Rosszul vagyok ettől a cikktől.
Hogyan merészel valaki így pálcát törni emberek felett: "Statisztikát is készítettem, és arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbben képtelenek a sors diktálta játékszabályokat elfogadni, viselkedésükkel saját szívüket szorítják vasmarokkal."?
Hogyan meri azt sugallni, hogy a nő boldogsága a "másodhegedűs" szerep, és természetellenesnek, idegbajhoz vezető útnak minden mást, ami nem erről szól? Miért kell ezt súlykolni? Mi ez az iszonyatosan sablonos, felszínes közelítés az emberi boldogsághoz, családhoz, karrierhez, anyasághoz, férfihoz? (Ugyanazanő)

Főszereplőnk Olga: szakmailag sikeres, harcias, büszke nő, olvashatjuk a Nők Lapja Café cikkében. A társadalomban az ilyen nőket szokták karrieristának nevezni, ami az egyik legelítélőbb beskatulyázás. Olga megismerkedik Lacival, akivel nincs jó kapcsolata, mert a férfi nem sokat ad a nő véleményére. Ráadásul az abortusz miatt szakítanak, ezután "az uralomra vágyó nő életében újra egymásnak adták a férfiak a kilincset".

Először nyerte el nő a számítástechnika legnagyobb elismerését, a Turing-díjat. Fran Allen úttörő szerepet játszott a programkód optimalizálásában, a műveletek párhuzamosításban és a fordítóprogramok fejlesztésében, írta az Index

Eredetileg matektanárnak készült Fran Allen, és 24 éves korában - 1957-ben - csupán azért jelentkezett az IBM fejlesztői csapatába, hogy finanszírozni tudja tanulmányait. Végül azonban negyvenöt éven át az informatikai óriáscégnél maradt, és a szoftverfejlesztés elismert úttörőjévé vált. E négy évtized java részét a Thomas J. Watson kutatóközpontban töltötte el, ahonnan 2002-ben ment nyugdíjba.

Albert Györgyi megírta második könyvét, Miért pont ők? A férfiak fogságában címmel. Megdugták, megverték, majd újra és újra, de szerette a tetteseket, a férfiakat: ennek a miértjét a legnehezebb megmagyarázni. A szerzőnek sem sikerült, pedig a könyv igazi tétje az volt, hogy képes-e megmutatni saját történetén keresztül, a rideg, baszásoktól és verésektől terhelt világban azt, ami miatt újra belesodródik hasonló szituációkba.

Szétcincállak, te büdös kurva! - üvöltötte, és féktelen, valószínűtlen erővel hatolt belém egyre mélyebbre, nekem pedig a rémülettől és a megaláztatástól forogni kezdett a gyomrom. Előredőltem, és megrázkódtam. Sugárban hánytam, fehér habos váladék fröccsent a karomra. Ez még inkább felizgathatta, mert remegve-hörögve (el)élvezte az egészet. Majd kifújta magát, felegyenesedett, és szuszogva megigazította az öltözékét".

 Bővebben >>

Az Index is beszámol a bécsi egzotikus világról, ahol nők és férfiak között igyekeznek megteremteni az esélyegyelőséget. A főváros egyik fontos hivatala a nőügyi osztály, ami már hónapokkal ezelőtt nagy meglepetést okozott nekünk a copfos jelzőtábláival. A Tűsarok is foglalkozott vele.

Vajon nálunk mikor kezdik fontosnak tartani a gender mainstreaminget? Az utóbbi években egyre inkább háttérbe szorult a téma, miért?

Valószínűleg az nem elegendő válasz, hogy férfiak irányítják az országot, akik fent akarják tartani ezt a társadalmi berendezkedést.

Hiszen dolgozott Lévai Katalin és Göncz Kinga is a kormányban, átütő sikert egyik sem ért el. A hazai nőpolitika eleve egy vicc, de legalább ezt a nyugaton is divatos témát felkarolhatnák.

Ha nagyon nyomja az ember a gázt, csak két órát kell utazni arra a helyre, ahol a nemi esélyegyenlőség kérdése nem megmosolyogtató huncutság, még csak nem is értelmiségi poénok tárgya, hanem a helyi politika fontos eleme. Állami pénzből fenntartott nőházak, biztonságérzetet növelő parkolóház, copfos karakter az utcai jelzőtáblán és kulcsától megfosztott erőszakos férj a Bécsi Városháza nemi esélyegyenlőségi programjában. Az EU-ban most van az esélyegyenlőség éve, nem árt, ha látjuk, hogyan lehetne csinálni.

A Feminárium hívta fel a figyelmünket Avajszínűárnyalaton egy nagyon érdekes szövegére a politika és a blog bizniszére, amiben az általunk is rendszeresen olvasott két neves blogger, Pandagon és a Shakespeare's Sister is érintett.

Tortent ugyanis, hogy Edwards a kampanystabjaban alkalmazott ket sztarbloggert (polbloggert): Amanda Marcotte-ot a Pandagon-bol es Melissa McEwan-t a Shakespeare's Sister-bol. (Nagyon jo blogok, melegen ajanlottak egyebkent az erdeklodoknek.) A ket holgy az Edwards-kampany online kommunikaciojaert (magyarul a blogokert es hasonlokert) lett volna felelos. Igen am, de mindketten arrol nevezetesek, hogy meg veletlenul sem rejtik veka ala, amit a(katolikus)z egyhaz kepmutato butasagairol gondolnak. (Vigyazat: itten nem harcos ateistakrol, sem pedig egyhazellenes szocsovekrol van szo; hogy mast ne mondjak, McEwan peldaul egy katolikus egyetemen diplomazott. Egyszeruen jozanul gondolkodo, szkeptikus attituddel megaldott - de szimpatikusak nekem, istenem! - nokrol, akik veletlenul hasznaljak is azt a kaposztat, amit a joisten mindenhato a [szovegromlas] a nyakukra ultetett.)

A hét leghihetetlenebb híre: 371 év után nő lett a Harvard dékánja! Magyarországon ez nekünk le sem esik, mekkora dolog (pl: a PPKE-BTK-n Frölich Ida volt évekig). De ízlelgessük ezt a hihetetlen évszámot.

És csak 371 év kellett hozzá! Larry Summers, ez nélküled nem sikerült volna! - viccelődött keserűen Kim Gandy, az amerikai Nők Országos Szervezetének elnöke annak kapcsán, hogy fennállása óta először nő fogja vezetni a Harvard Egyetemet. Az Egyesült Államok legöregebb, 1636-ban alapított felsőoktatási intézményének élén eddig huszonhét fehér férfi váltotta egymást. Az utolsó, Lawrence Summers közgazdász, korábbi pénzügyminiszter azért bukott meg, mert egy tanácskozáson azt mondta, elképzelhető, hogy a férfiak és a nők közötti eredendő különbség miatt nincs elég nő a vezető egyetemi kutatók között. (Forrás: Népszabadság)

Valamiben végre egyetért az összes nagy vallás: buzikat nem akarnak látni csókolózni. De miért érzik fontosnak ezt újra és újra elmondani?

A híveknek ennyire fontos, hogy minden héten elmondják nekik, hogy "buzik fújj". Mert vallásuk legfontosabb teendői az utóbbi években egyértelműen az, hogy küzdenek a melegek ellen, az abortusz ellen, a koton ellen, a fű ellen.

Ezen mikor lépnek tovább végre? valószínűleg soha, pedig a papok az árnyékos celláikban élik a maguk szexuális életét, sőt, sokszor a hittanórán, mint azt tudjuk.

Keresztények, zsidók és muzulmánok közös nyilatkozatot adtak ki a homszexuális házasság legalizálása ellen.

A keresztény, zsidó és muzulmány egyházi vezetők első ízben adtak ki közös nyilatkozatot. Közleményükben, amelyet február 7-én este hoztak nyilvánosságra, az egynemű párok házasságkötése, valamint az ellen tiltakoznak, hogy a párok gyermekeket fogadhassanak örökbe. A Lyonban megjelent nyilatkozat aláírói a Katolikus Egyház részéről Philippe Barbarin bíboros, Franciaország prímása, Richard Wertenschlag lyoni főrabbi, és Lyon legnagyobb mecsetének rektora, Kamel Kabtane voltak.

Forrás: www.orientpress.hu

Piroska szeret meglepetéseket kapni, most Japánból kaptunk egy képet. A kedves olvasó mindenről beszámol. Most arról, hogy a hirhedett japán tömegközlekedésen, ahova külön állomány tuszakolja be a felszállókat, rengetegen szeretik tapizni a nőket. Emiatt külön szerelvényt állítottak forgalomba a nők részére. Persze felmerül: aférfiakat nem taperolják?

íme egy kép Piroskának: Japánban annyira elterjedt a metróban való taperolás, hogy a forgalmasabb órákban külön női kocsik vannak kijelölve. (saját kép) Sóos Viki

Prokátor kommentelt a "Tényleg van női agy? című bejegyzésre, és nem akármilyen idiótaságokat hordott össze. 

1, nincs női agy, mert a nő egyszerűen nem ember. ha jól értem.

2, a nők hüvelyesek.

3, ha valaki a nő szempontját vizsgálja, az már nem lehet tudományos

4, a nők nimfomán lukak, akiket jól megtömhet egy hadsereg.

5, a nő nem elégedett a szexszel

6, a férfi nagy teljesítményre készült szívós példány

Olvassátok.