Nagyon érdekes könyvről írnak a Tűsarkon, aminek ha csak egy része igaz, és miért ne lenne, akkor alapjaiban leszünk kénytelenek újragondolni a hagyományos nemiszerepekről kialakult nézeteinket. Hiszen ki ne emlékezne arra az egyszerű leosztásra, hogy a férfiak szerezték a kaját, a nők meg otthon tévéztek a kurva nagy és sötét barlangban.
Emlékszem, a középiskolában valamilyen órán (emberismeret? történelem?) levetítettek egy filmet az őskorról, ami számomra szimpatikusan indult: kurva sok férfi a vadászatból megérkezve megdugott irgalmatan sok nőt. Akkor persze még röhögtem ezen, de az már akkor feltűnt, mennyire furcsa ez a társadalmi berendezkedés. Valahogy a nő szerepe mindig csupán a reprodukció volt, és a bogyógyűjtés.
Ez olyan mélyen beágyazódott társadalmi tudásunkba, hogy talán már nem is gondolunk bele. Hiszen azóta is ez van: a nő maradjon otthon (egyébként rohadt karrierista), a férfi dolgozzon, hozza haza a pénzt.
Külön érdekes, h a régészek bizonyos szempontokat ezek szerint nem vettek eddig figyelembe, mondjuk történelem órán mindig csak a fegyverek alakulása volt fontos.
Egy új könyv szerint az őskori nők a társas kapcsolatok, a használati tárgyak, az élelemellátás, az emberi nyelv és a mezőgazdaság kreatív alakítói voltak, akiket a civilizálódás során csak fokozatosan szorítottak háttérbe a hataloméhes férfiak. A nőtörténelem és a genderkutatás a közösségek túlélésének legaktívabb és legtevékenyebb formálóiként rajzolta újra az őskori nők történeti képét.
A prehistória gender szempontú újraértékelését kitűző antropológus szerzők már az előkészítő munka során markáns állításokat tettek: "A nők emelték példátlanul magas szintre az emberi társas kapcsolatokat. Nők fejlesztették ki a legtöbb használati tárgyat, többek között például tökéletesítették a hajóépítést. Egyenlő mértékben vették ki a részüket a közösség élelemmel való ellátásából. Nők alkották meg az emberi nyelvet, és nők találták fel a mezőgazdaságot is."
A Natural History és a Smithsonian korábbi szerkesztőiként is ismert szerzők az őstörténeti kutatási eredmények női szempontú újraértékelésén túl az antropológiai és régészeti szaktudományos eljárások klasszikusan férfi szempontjait is támadják. Amikor ugyanis a kizárólag férfi kutatók csak a kövekre és a csontokra koncentráltak, "elhitették, hogy a világ a pleisztocén korig és még korábbra visszamenőleg is a férfiak világa volt." Ennek következményeként a "női szerepek teljesen háttérbe szorultak." A szerzők szerint tehát "az előítélet bizonyos értelemben önigazolás volt, de sokkal inkább ösztönös, semmint előre megfontolt és rosszindulatú".
Az egyik közkedvelt előítélet szerint például a kőkori társadalmat és gazdaságot erős vadászok uralták, akik mammutokat és más nagytestű állatokat ejtettek el. Szerintük azonban egyáltalán nincs bizonyíték arra, hogy a felső-paleolitikum embercsoportjai elegendő - legalább 40 - vadásszal rendelkeztek egy mammut elejtéséhez, még kevésbé ahhoz, hogy egy egész csordát elpusztítsanak. Csak a legvakmerőbbek próbálnának megölni egy négy méter magas állatot, amely közismerten rossz természetű, ha megzavarják. Ráadásul a legtöbb elejtett állat nyúl, róka volt vagyis leginkább a kisemlősök közé tartozik. Emiatt pedig "az erős vadászok képe lassan elhalványul az őskorral foglalkozó könyvekben". Sokkal valószínűbb tehát, hogy 27 ezer évvel ezelőtt a férfiak és nők, gyerekek és öregek szervezett formában egyszerre járultak hozzá a közösségek megélhetéséhez. Rengeteg bizonyíték van arra, hogy nők által készített hurkokkal csalták csapdába a vasárnapi ebédrevalót. Bővebben>>
Utolsó kommentek