Sándor Klára (szdsz) bedobta a sok faszközpontú politikus közé a bombát: több nőt a politikába. Az ötletét elsőre nagyon szeretjük, másodikra kicsit elgondolkozunk rajta, de vajon a kvótarendszer a megoldás? Rövid vagy hosszútávon? Piroska demokráciát játszik: az olvasó több nőt vagy férfit szeretne? Szavazzatok, ha már beszenvedtem.
A Kósa Lajosról készült bejegyzésben nekem szegezték a kérdést, mit gondolok a kvótarendszerről, amire ezt a választ adtam:
Jelenleg a politikai pártok csak választások környékén érzik fontosnak a képviselőnőket, máskor nem. A kvótarendszerrel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak: 1, lehet,h másképp most nem tudjuk megoldani 2, miért kell megszabni, hány nő legyen? a szomorú az, h nincs benne a közgondolkodásban, h a nők is képesek vezetni az államot, tárcákat, vagy egy-egy témát, mint férfitársaik.
Tehát nem a kvótarendszer a megoldás hosszútávon.
Ennek tudható be, h nincs hangsúlyosabb nőpolitika se.
Hosszútávon nem, de rövid távon igen, amire ráérzett Sándor Klára (szdsz), és most nagyon belekezdett, és egy elég bátor törvénytervezeten gondolkozik. De előtte gondoljuk végig, hogy a Népszabadságban cikkében az illusztráció éneklő képviselőnők, éjjen-éjjen:
Javaslata szerint a választójogi törvényt úgy kellene módosítani, hogy az országgyűlési, az önkormányzati és az európai parlamenti választásokra készülő pártlistákon 50-50 százalék legyen a férfiak és a nők aránya. Sándor Klára úgy véli, ez még nem hozna áttörést: a sorrend meghatározására is szükség van. E szerint a listán váltott sorrendben követnék egymást a képviselőjelöltek (egy férfi, egy nő). Forrás: Népszabadság
Mit lehet erre mondani? Mindenképpen szükség van valamiféle kvótarendszerre, hiszen elenyészően kevés a képviselőnő Házban, és valószínűleg nem ennél az ügynél kell megvárni, hogy szinte alulról indulva mindenki rájöjjön, milyen fontos, hogy legyenek nők is a parlamentben. Hiszen férfiak terjesztik elő a törvényeket, amiket férfiak szavaznak meg (vagy nem). Mennyire érzékeny vajon erre a kérdésre egy férfi politikus, amire azt mondhatja, minden pártban ülnek nők, ráadásul a vezetésekben is vannnak.
A választások közepén olyan szépen tolják előtérbe a nőket: előkelő helyek a listákon, mutogatás, fényezgetés, de utána semmi szerepet nem kapnak, bőven elég, ha vannak.
A választókban mindig is látszott az a közgondolkodás, hogy a férfiak születtek irányításra, gondolkodásra, több álamférfiról hallottunk (az államasszony olyan idegenül hangzik), meg a férfi tartja el a nőt, tehát a férfi legyen a képviselő.
Eleve: az egész államaparátus a férfiak belső ügye a kezdetek óta, a nőknek is leosztották a feladatokat (gyerek, szülés, főzés, szopás- változó sorrendben). Egy ilyen férfiközpontú rendszert hogyan lehet megváltoztatni? Valószínűleg sehogy. Vagy nagyon agresszívan. Be kell rúgni az ajtót, bummm!
Szegény Fideszesek nem tudják, mi legyen, meg kell kérdezni a fővezért, az omnipotens despotát, mondja meg, kellenek-e nekünk nők, vagy sem.
Az szdsz töketlenkedése (haha) dettó nevetséges.
A kvótarendszer miatt nem vesztenénk izgalmas politikus figurákat, mert nincsenek. Szekeres Imre vagy Szijjártó Péter megmaradnak örökre, a töltelék emberek közül is bátran lecserélhető egy csomó.
De akkor kell nekünk kvóta?
Kell. Igaza van Vérfarkasnőnek abban, hogy ne azért érezzük fontosnak ezt, mert a nők ügyesebbek, okosabbak és így majd varázsütésre minden megváltozik (eyébként itt a blogon is sokan azt hiszik, hogy ez a célja a nőknek, pedig nem), hanem mert vannak olyan jók, mint a férfiak. És igenis vannak olyan bunkók is, mint politikustársaik, csak kevesebb lehetőségük van megmutatni.
Belterjes grundon játszanak a szereplők, ahol a politikusok érthetően rögtön mezcserével kezdenék, hiszen mindenki hisz férfiasságában, úgyhogy elég bátor.
Férfipolitikusaink nem érzik fontosnak, hogy tegyenek az ügyért. Franciaországban éppencsak kikapott Royale, Hillary versenyben van, Merkel a trónon.
[Itt jegyeznénk meg a Főfasz Bush angol királynőnek tett poénkodásait. Nem normális]
Törvényben átverhetetlennek látszik az ügy, de talán a következő választásokra a pártok közül több is fontosabbnak tartja a kérdést egy kommunikációs aktusnál.
Utolsó kommentek