Izgalmas és brutális filmet készített Szász János: egy őrültnek tartott nővel bánnak el kegyetlenül az orvosok, akik küönböző technikákkal igyekeznek gyógyítani a nőt. Az egyik megkínozza, a másik megdugja.A történet egy klasszikus sémára épül: a szépség és a szörnyeteg szerelme, mindez a távoli 19. századba és rideg orvosi helyszínre adaptálva. A film igazi játéka tehát az lenne, hogy megtudjuk, ki az igazi szépség és ki a szörnyeteg, mert itt bárki lehet. A modern gondolkodású, ám teljesen kiégett Brenner doktor az elmaradt módszerekkel dolgozó klinikán találkozik a Gonosszal viaskodó Gizellával. Az orvos valójában író is (ahogyan az életben is, Brenner József Csáth Géza néven publikálta szépirodalmi írásait), ám elvesztette az írás feletti képességét, már csak a koituszokat és az ópiumos fiolákat számlálja szorgosan kis füzetében, amikor hirtelen szembetalálja magát egy szenvedélyesen író, az írást gyötrelemként és szenvedélyként megélő nővel. Gizella minden vágya a fájdalmai következtében, hogy kivágják belőle a Gonoszt. Az orvos képtelen a problémát megoldani, helyette szexuális és szerelmi viszonyba keveredik a nővel.
Szerelmük valódi tétje az írás, amely az önmaguk kimondásának, ezáltal az identitásképzés legfontosabb aktusává válik, mivel mindketten ezáltal képesek csak személyiségüket létrehozi. Gizella eleinte füzeteket ír tele, majd a szobáját is, önmagát és a benne lévő Gonoszt artikulálja. Ezzel szemben a profi író képtelen írni, ezért elbizonytalanodik, kábítószerezik, fokozatosan veszt erejéből. Gizella vallomásait nem orvosi anyagként, hanem szépirodalomként olvassa, majd felismerve az azokban rejlő lehetőségeket, kitalálja, hogy saját neve alatt új szövegkörnyezetben publikálhatja. E szerint a történet inkább a nő hangjának, így identitásának elrablásáról, kisajátításáról szól.
Szász János két külföldi színésszel játszatja el a két kulcsszerepet, állítása szerint nemcsak az egyeztetési problémák állták az útját a magyar színészek esetében, hanem a női szereplő esetében nem volt olyan, aki elvállalta volna a kegyetlen szerepet. A szenvtelen Brenner doktor szerepében Thomas Vinterberg Születésnapjából ismert Ulrich Thomsent láthatjuk, aki egyféleképpen néz, mégis fájdalmasan erős karakter. A női főszereplő, Kirsti Stubo azonban csodálatos: az őrület minden végpontját megjeleníti a csendes visszafogottságtól kezdve a Gonosz által hajtott önkielégítésig. Szásznak igaza volt, ezt itthon senki nem csinálta volna meg, talán csak az a Tóth Orsolya, akit viszont Mundruczó Kornél talán már elhasznált ebben a szerepkörben. Érthetetlen, hogy a Filmszemle zsűrije miért nem neki adta a legjobb színésznőnek járó díjat (a vetítés után meg voltam győződve Stubo sikeréről). Az Egy elmebeteg nő naplóját Kirsti Stubo miatt mindenképpen meg kell nézni (ráadásul a magyar hangja, Für Anikó is nagyon jó). A film értelmezésének kulcsa Gizella és Brenner viszonyának megértése lenne, e helyett egy csendes, szomorú orvost és szélsőséges beteget kapunk, akik vonzódnak egymáshoz: a Gizellában lakozó Gonosz mindégig rejtve marad előttünk, ahogy Brenner motivációi is. Szásznak a lényeget nem sikerült megmutatni: a lelket előtérbe helyezve a testről beszélt.
Szásznak két ember történetére kellett volna koncentrálnia, nem hosszan elidőznie a vizsgálati eszközökön. A kor elavult vizsgálatai során a lelket a legkegyetlenebb vizsgálatokkal (értsd: kínzásokkal) elemezték, gyógyították, ezért szegény Gizella hol hidegfürdetést, hol elektrosokkot kap. Az eszközök jól illeszkednek a film által megteremtett hideg, rideg és távoli világba, ahol a fizikai erőszak a megoldás mindenre. László Zsolt a sikeres, de maradi doktor szerepében kellően kimért és kemény, meggyőzően hisz önmagában és módszereiben, mellette lesz igazán magányos Thomsen.(thx: A.)
Utolsó kommentek