Az utóbbi napokban nem beszéltünk az olasz focibotrányról, pedig kell. A tény: a pénteki Catania-Palermo meccs után százan megsérültek, egy rendőr meghalt. Azóta leállították a focit Olaszországban, se bajnoki, se válogatott, se sörmeccs. Semmi. Még kis körömpasszok sincsenek a grundon. Legfrissebb hírek szerint akár egy évig sincs foci.

A sport a modernkori háborúk egyik legjobban szabályozott formája. Identitásod szerves része, hogy tartozol valahova, akikkel rendszeresen megküzdhetsz az ellenfelekkel. Sokak szerint ellenségekkel. Angliában cégeknek (firm) nevezik ezeket a szurkolói csoportokat.

Mert a sport nem csupán játék, hanem harc, aminek egyetlen célja van: a győzelem. Akárki akármit mond. Legyőzni a a másikat, megsemmisíteni. Ja, a Másikban soha nem magunkat, hanem az ellenséges idegent fedezik fel, akit le kell győzni. Az egészben a poén: mindkét fél természetesnek tartja, ha a másik agyonveri. Egymást feltételezik.

Az utóbbi években a Hooligans és a Futball faktor című filmek is foglalkokztak a témával: hogyan válik a férfi vasárnaponként dühöngő harcossá, aki ütni-verni akar.

Jelinek Egy sportdarab című könyvében a sport és háború azonosságát taglalja az ókori göög drámák műfaji hagyományában. Ahogy Darvasi és EP a fociról mint az élet és a megismerés metaforájáról beszél, Jelinek a sportban csak a háborút és a halált látja. Különbségek, mindkettő érthető.

Menni kell, győzni kell. Ha római, az a baj, ha inter-szurkoló, az, de az sem jó, ha fradista, újpesti, roma, zsidó, gazdag, szegény, fiú, lány. Minden baj. A hétköznapokban felgyülemlett feszültséget valahol, valamikor le kell ereszteni, erről szól Fincher Harcosok klubja című filmje.

Mindig csodálkozva hallom barátaimtól, amikor azt mondják, hogy csak játszani, szórakozni jönnek le. Van egy haverom, akiben egyszerűen nincs versenyszellem. Mindig röhögök rajta. Vallomás: kis korom óta sportolok, és szeretek nyerni. Az egész sport erről szól: van győztes és vesztes is. Ja, meg a bíró, de az mindig hülye.

A személyiséget rendkívüli módon meghatározza a sport. Ha két férfit megfigyelsz, meg tudod mondani, melyiknek fontos a sport. És nem azért mert egy agresszív tapló.

Ezek az események mindig bekövetkeznek, hihetetlen emberek és csoportok vannak, akik számára igenis fontos ez az agreszió, illetve a csoporthoz tartozás érzése. De a társadalomnak valamilyen megoldást kellene erre találnia, mert ez csak rosszabb lesz.