Nagyon érdekes cikket közöl a Hírszerző a Metazin után, amiben a multikulturalizmus problémáját feszegetik.
„Ez a multikulturalizmus paradoxonja: minden közösségnek egyenlő bánásmódot követelnek, ugyanakkor az adott közösségek tagjaitól megtagadják annak lehetőségét, hogy szembehelyezkedjenek a közösség szokásaival. Vagyis elismerik az egyént elnyomó csoportot. Az identitás győzedelmeskedik az állampolgári jogok fölött. Sőt, a különösség iránti tisztelet nevében az egyént bebörtönzik az etnikai és faji hovatartozása szerinti csoportba. Az angolszász multikulturalizmus talán nem is több a legalizált apartheidnél.”
„Egy francia, brit vagy holland állampolgárt bíróság elé állítanak, ha megveri a feleségét. Ha ugyanezt egy szunni vagy síita teszi, akkor a verés büntetlen maradhat? Vallási nézeteik felhatalmazzák őket a törvénysértésre?”
Ez utóbbi bekezdés különösen érdekes, hiszen felvillantja a nő és a kultúra kapcsolatát. A különböző kultúrák eltérő hagyományokban és szokásrendszerekben alakultak, így máshogy állnak hozzá a problémához.
Mennyiben lehet számonkérni saját kultúránk szabályait egy másikon? Mennyiben tekintünk egy kultúrát vagy társadalmat önálló szabályrendszernek?
Hiszen a nővédők sokszor megkapják: ez már évezredek óta így működik, semmi gond ezzel, minek beavatkozni. Mi a feladatunk ilyenkor? Bele kell nyugodnunk, hogy a tradícióbeli különbségek miatt van, ahol másodrendűen a nők?
Utolsó kommentek