De az igazi probléma nem ez: az utóbbi időben a borzalmas píszí az, ami miatt érzéketlenné válunk dolgokra, ami miatt minden szavunkra nagyon figyelünk. Ezért nem lehet normálisan viccelődni se. Nem szeretnék a konkrét cikkről írni, mivel az egy konkrét esetet elemez, ami nem láttam, majd helyezi tágabb kontextusba. Mondom, általánosságban igaza van, de ez a píszí dolog nem hagy nyugodni.
Beszélni kell, ahogy jól esik, és ha minden normális, akkor nem a píszínek kell a beszédet uralnia, hiszen tud férfi nőről, nő férfiról normálisan beszélni.
A nőket sem a nyilvánosság előtt, sem a hétköznapi életben nem tudják megszólítani. A média és a politika esetlensége pedig leképezi azt a társadalmi valóságot, amelyben, ha a nők neve mellé nem biggyeszthető oda valamilyen poszt, mint képviselő (asszony), tanár(nő), doktor(nő), akkor a nőt bizony a keresztnevén szólítják, azaz legizikézik, legyen bármilyen is a tekintélye.Az első általánosító mondatot elhamarkodottnak tartom, pontosan a píszí miatt van hiperkorrekció. Ami szintén nem jó. Sőt!
De az idézet második fele sokkal fontosabb: ki ne találkozott volna azzal a problémával, hogy beszélgetések,munkák során zavarba jön, hogy egy nő nemű tanár esetében írjon e tanárnőt, vagy sem, hiszen akkor a neme miatt különbözteti meg. Én próbálom nem jelölni a nemet ezzel a technikával, de sokszor zavar. Mert másfelől fontosnak tartom, hogy nő az illető, amivel nem állítom azt, hogy gyengébb, rosszabb etc. Ez nem a píszí miatt van? A szabályok túlzott betartása miatt pontosan a lényeg mellett emgyünk el.
Vallomás: kosárlabdamérkőzésen nem küldöm el a kurvaanyjába a női bírót (mondjuk sokkal kevesebben vannak), ha hülyeséget fúj. Nem azért, mert nőként hülye lenne a játékhoz. Csak más a nexus, meg a szocializáció ugye. Most akkor nem élek a gender equalityvel? Küldjem el őt is? Nehéz szituáció, érdekelnének a vélemények.
Utolsó kommentek