Ez a könyv a férfiról szól, mert ennél pontosabban kevés könyv írja le, mit jelent a férfi, a férfiasság, mit jelent a hétvégi meccset kihagyni vagy egy sérülés másnapján újra játszani. „Azt mondja Horesnyik, tisztán hallotta a reccsenést, a finom sóhajt, amely üvegharang csendüléshez hasonlatos, s akkor szakad ki a középcsatár szétnyíló ajkai közül, ha a fiú megértette az élet lényegét. Miért a labdarúgás? Hát ezért a sóhajért.” A nyelv elbánik önmagával: játéknak hívjuk a focit, pedig nem az. Élet, történelem és identitás múlik rajta, könnyedség ide vagy oda.
A könyvet lelkesen kezdtem el olvasni, de többször felmerült bennem, milyen lehet a könyv egy női olvasó számára. Megkértem B-t, olvassa el, ismerje meg a férfit, annak a sporthoz fűződő szeretetét, a fájdalmat, a szerelmet, a vereséget vagy egyszerűen önmagát. Az olvasás megismerés, ahogy a foci is. Darvasi hősének, Vincenzo Orsinak a csele nemcsak egy trükk, hanem egy nyelv, amit mindenhol beszélnek. Persze, a férfiak, mert férfinyelv ez. B. lelkesen elkezdte, majd letette, mivel a foci sohasem érdekelte. Örömmel olvasta, de túlságosan ismeretlen volt számára a titkos macsó világ. Számára a Pápán vagy Tatabányán kiteregetett mez nem jelent semmit. Nekem sokat, valahol a férfiként való létezést: a hétvégi sportháborúkat, ahogy férfitársainkat le akarjuk győzni. Mert semmi másról nincs szó: „Az ember azért sportol, hogy győzzön.” Pedig Darvasi a kötet több helyén be akarja vonni a játékba a nőket, külön fejezet foglalkozik a nőkkel és a szép csatárokkal. Először az álomcsapatának a kapus posztján számít rájuk, később megemlíti, hogy a barátnőkkel, feleségekkel és anyákkal kellene szerződést kötnie egy-egy profi klubnak, nem a focistával. Az anya mindent megtesz a fiáért, ha kell az ellenfél összes játékosával lefekszik.
Utolsó kommentek