A Népszabadság szombati számában Sisso finoman odabasz végre. Egyébként nekem nagyon tetszetős, ahogy finoman viszi át a hátán a női nézőpontokat a mainstream médiába.

Most főleg Kósa Lajosnak szól be, és mivel egy pillanatra nem figyeltünk oda, nem reagáltunk Kósa megjegyzéseire: és hát egy européer politikus, aki ráadásul nagy álmokat álmodik, ne mondjon badarságokat. Végre megvették a baráti körben, átlapoztam.


Kósa is egy pöcs. Mi szüksége volt erre a macsóskodásra? Rendben van, eleve a Playboynak nyilatkozott, de mi szükség volt hokisisakban keménykedni? Múzeumban motorozni?

És akkor jött a politikusnő gyalázás. Dávid Ibolyának és Lendvai Ildikónak is beszólt, és igaza van Sissonak, senki nem jön azzal, hogy Kósa alacsony és kopaszodik. Pedig milyen vicces lenne.

Szeretnék egy olyan választási vitát, ahol a két miniszterelnök-jelölt csak letolja a nadrágját, az aktuális riporter bekéreti a közjegyzőt a mérésre hivatott célszerszámmal, egy vonalzóval. És mérnek. Hosszan (röviden?), de mérnek. És ennyi. A riporter bemondja a nagyobb számot, vagy a különbséget, nekem mindegy. De valaki nyer.

Minden letisztulna, hiszen egyik oldal despota szupermacsója sem  próbálkozna handabandázásokkal, és mivel csak erre megy ki a játék, minden letisztulna.

Megértem Kósát: neki bizonyítania kell, milyen tökös csávó, és a Playboyban nagyon erős imidzset épített fel a sok pina és csöcs között. Kár, hogy pár nappal később mindenhol bocsánatot kellett kérnie a faszságaiért. Megérte?

A politikusnő is csak portéka, aki bezavar a parlament férfias röfögésébe. Jönnek mindenféle mesterséges kvótákkal a pártok, ide-oda tologatják a nőket, mindenki lássa őket, hogy mennyire jó itt minden. Pedig nem jó.

Bábok ők.