Egy interjú miatt lehetőségem nyílt megnézni a Vagina monológokat, és hihetetlen élmény volt.

Az önfeledte gerekként mosolygó szexi Gryllus Dorka, a Jóban-rosszbanból ismert, de valójában nagyon jó színésznő, Létay Dóra és hát Udvaros Dorottya. Először léptek fel ebben az összeállításban a Thália színpadán.

Könnyed vaginázással kezdődik az előadás, ami igyekszik mindent elmondani nemcsak a vagináról (cicáról, punciról, nuniról, uhuról, puniról etc), hanem a nőről és kicsit a férfiől is. Persze Eva Ensler a lehetetlenre vállalkozott, amikor a nyelv által akarta leírni a pinát, de sikerült neki. Ennél már csak Bozsik Yvették (ő rendezte) feladata volt nehezebb: előadást csinálni a pinák főszereplésével. A cselekmény mint pina. A színész  mint pina. A néző mint pina. A fasz mint pina.

Nagyon féltem az előadástól (mindenkinek megvan a Jóbarátokból, amikor elmennek egy hasonló előadásra? na, bennem ez élt), mégiscsak csak egy fasz vagyok, ezért elhívtam A-t, aki pina. Mert itt ezek az apró különbségek fontosak. Reméltem, megértek valamit a pina sokszínűségéből, és megértettem.

Nők százai kerestek, hogy az életükről meséljenek nekem. Ugyanazokat a történeteket hallottam, megerőszakolt nők: tizenévesek, főiskolások, kislányok, idős asszonyok. Nők, akik rettegtek, és nem merték elhagyni a férjüket. Nők, akiket megerőszakoltak, még mielőtt érettek lettek volna a szexre - mostohaapáik, bátyáik, unokatestvéreik, nagybátyáik és a szüleik. Mintha egy borzalmas alvilágra nyíló ajtó tárult volna fel előttem, olyan dolgokat mondtak el nekem. Ez a darab arról szól, hogy semmi nem lehet annál fontosabb, mint hogy véget vessünk a nők elleni erőszaknak, mert a nők meggyalázása azt tanúsítja, az emberek nem tisztelik és nem védik az Életet. Amikor a nőket megerőszakolják, megverik, megnyomorítják, megcsonkítják, meggyalázzák, és rettegésben tartják, a legfontosabb és legszükségesebb, nélkülözhetetlen életenergiát pusztítják el a Földön. Forrás: www.thalia.hu

Luk luk, zene zene - tartja a régi mondás, pedig ezer lukból ezer szél fúj, hogy még durvább szemantikai szörnyeteget hozzak létre.

A három színésznő elkezdi sorolni, milyen is lehet egy pina, és persze helyeselsz, tagadsz, elfogadsz és elutasítasz, de ez így van rendjén.

A dramaturgia mint pina: sokáig nem értettem, hogyan építették fel a darabot, de egy itő után nagyon szép íve lett az előadásnak, ami sok néző türelmének a szétcincálásával járt. A csonkításról szóló résznél többen elhagyták a nézőteret, sok volt nekik, bár nem értem, mire számítottak a Vagina monológok cím után. Ja, és ez nem egy bérletes előadás volt, ahova boldog-boldogtalan bejön.

A színésznők nekem nagyon tetszettek, ezerarcúak, mint a pina, és ez ebben a kontextusban a legnagyobb dicséret.

[Meg lehet érteni valamiféleképpen a másik nemet ezen a darabon keresztül. Be kell ültetni nőket, hogy merjenek beszélni magukról, hogy megismerjék, felfedezzék magukat. Férfiakat is beültetni, hogy megismerjék a pinát, a pina nyelvét, a nőt, és önmagukat, férfiakat. Mert minden pináról mondott mondat hátterében valamilyen szempontból ott van a férfi, és az ő fasza.]

(Vagina monológok, Thália színház, 19:30.)