Mint már említettem, a közszférában azonos a bérezés, a versenyszférában meg szabadpiac van. Mindenkit annyiért alkalmaznak amennyiért hajlandó dolgozni. Ennek semmi köze a sovinizmushoz, és mivel a piacot nem nagyon lehet szabályokkal befolyásolni, nem is várható változás a közeljövőben.

A pénz előtt, tudás a hatalom,ez mozgat mindent. Minél közelebb vagyunk a tudás hatalamához "elvileg" annyival többet is keresünk,de hol...?

Csendben tennék két megjegyzést.

Az egyik, hogy a nők és a férfiak azonos munkamennyiséggel (azonos számú ténylegesen ledolgozott munkaórával) azonos fizetésnövekedést érnek el. Ez ma Magyarországon így van. Volt erről a Mancsban egy cikk anno, Bús Lívia írta, nem tudom sajnos előkeríteni.

A másik, hogy a nők "hagyományos" családi szerepük miatt kevesebb munkaórát dolgoznak le a munkahelyükön, mint a férfiak. Ez utóbbit meg megint lehet feszegetni, de ugyanahhoz a meddő vitához jutunk, mint az esetek 95 %-ában, és ugyanaz lesz az eredmény: sokan nem hajlandók elfogadni, hogy a nő az egyik vagy a másik pályát _választja_.

Az egyik véglet, a semjénzsolti jellegű, hazakényszerítené a nőket, szülőgépnek. A másik pedig minden esetet, amikor a nő és a férfi megosztja a feladatokat, nem pedig mikrométerrel kimérten elfelez mindent, elnyomásként interpretál.

Meddő vita, szerintem. Legalábbis ha fel merjük tenni, hogy a szabad egyének képesek felelősséget vállalni saját sorsukért, nem pedig az altestük által kijelölt nemi szerepek rabszolgái.

(Ez, ugye, nem jelenti azt, hogy az egyenlő mércétől eltérőkkel szemben ne kellene fellépni. Mondjuk a munkaerő-felvételkor, és a többi. Csak legyen a mérce tényleg objektíve egyenlő. Mert különben épp úgy egy, a társadalom által erre fel nem hatalmazott csoport vízióinak realizálására fog szolgálni, mint az, ami ellen küzd.)

Szerintem a cikkből egyáltalán nem az derül ki, hogy érvényesül a kettős mérce. A fizetéseknél az eltérés csakis a struktúrális eltérésekkel magyarázható, a megkülönböztetés az lenne ha azonos állásért egy nő kevesebb fizetést kapna mint egy férfi és szerintem ilyen már nincsen. És ahogy én ismerem a vállalatvezetők archetipusát, az, hogy itt kisebbségben vannak a nők szerintem messzemenően pozitív:)