ÉS-Forgács Zsuzsa-vita a Népszabadságban, ami váratlanul sokkal több lett, mint egy irodalomkritika kritikája. Egy mechanizmus mutatta meg magát: hogyan rejtsük el a nemtetsző szólamokat, hogyan vegyül el a megszólalás jogát a Másiktól, aki jelen esetben nő. Mert itt váratlanul fontos lett a felek neme. Hát, lássuk. 

1, Rácz Péter írt Kiss Noémi Trans című kötetéről kritikát az ÉS-be (megjegyezném, az ÉS-ben másodszor mennek neki a könyvnek ugyanezen szempontból, bár meg kell hagyni, Margócsy kritikája kevésbé problematikus), többek között ilyet:

Gyakran hiteles és érdekes is, ha nem bújna ki majd mindegyik írásból ugyanaz a szög: az, hogy nő vagyok, nő író (író nő) vagyok. Nem baj ez, bár mint tematikát én magam mindig kevésnek tartottam. Vagy pontosan annyinak, mint hogy egy másik író meg férfi.

2, Forgács Zsuzsa írt erre egy választ, amiben kifejti, nem csodálja, h Rácz Péternek nem hiányzott saját nemének megírása, mivel rendszerint eddig ez történt. Forgács Zsuzsa jól artikulálja a problémát, és teljesen igaza van abban, h azért nem lehet leszólni egy írót, mert számára a női lét fontosabb téma. Mert Kiss Noémi szövege rengeteget mond a nemiségről, szexulitásról vagy a testről, de hasonlóan sokat az idegenségről, a kultúraközöttiségről, a nyelvről vagy a párkapcsolatokról.

Szerencsére vagyunk egy páran, akiknek viszont fontos, hogy most már végre pirulás nélkül nézhessünk rá a világunkra nőként, mivel ez a látószög és szemléletmód kimondva-kimondatlanul mostanáig csak a „tűrt” kategóriába tartozott, mint ami másodosztályú, érdektelen, és úgy általában mihaszna időtöltés bíbelődni vele.  Emberként, íróként, művészként és filozófusként élni és írni elsősorban annyit jelentett, hogy férfi normák szerint élsz, gondolkozol, és férfi ideálokat valósítasz meg. A nembeliségem szerinti írás mindeddig elsősorban férfi írás volt.

3, A választ nem akarta közölni az ÉS, mivel Kovács Zoltán szerint félreolvasott valamit Forgács. Ezután hosszas, egymást nem kímélő vita alakult ki. Megérzésem szerint ennek a vitának van előzménye, sőt, nagyonn összeget tennék rá, h nem szívlelik egymást a felek. De ennek nem szabadna látszódnia egy lapnál. Persze az is vicces, ahogy egymást védik az ÉS szerkesztői. Nehéz, és egyáltalán nem korrekt megoldás. 

Az tény, h Kovácsék ebben az ügyben nem vették figyelembe Forgácsot, ami érthetetlen.

Forgácsnak ez a sora tetszett a legjobban: Álmomban két férfi voltam és játszottam egymással. Hehe. 

Teljes vita itt.

[UPDATE: érdekes problémát vet fel Femidokker, vajon az ÉS-be író gendertutadosabb szerző mit tehet ilyenkor. Én most adtam le nemrég az első szövegemet, és még két kritika megírásra vár. Az egyik egy tanumánykötet a genderről és az irodalomról. Próbálkozni kell, mert fontos fórum, de azt látni kell, semmilyen területen nem lehet könnyen előrelépni.]