A férfit, aki hatalmas kardjával (áthallás!), rideg tekintetével küzd egy eredendően patriarchális világban. Különböző rendezők különbözőképpen ábrázolják a férfit (közhely), viszont szándékosan emeltem ki a nagy filmfolyamból ezt a két Miike-filmet, mivel általánosításokat nem lehet ekkora terjedelemben tenni, ezért konkrét művek kerülnek elemzésünk középpontjába. De először néhány más filmről essék szó, csak Azsiattak haragját ki ne vívjam. (vol. 1.)
A középpontba a férfi és a nő megjelenítését helyezem: a reprezentációjuk kapcsán fontos megemlíteni, hogy a társadalmilag megalkotott nemeket vizsgálva létezik egy hagyományosnak mondható, sztereotipikus jegyekkel leírható férfikép. Ez az általános férfi kemény, bátor, heteroszexuális, harcol az igazáért, ennek példája lehet a Kitano filmekben megjelenő alak is. A Fivérben az öreg jakuza megérkezik Amerikába, és modernkori cowboyként építi fel világát, ahol magabiztosan mozoghat saját törvényei között, vagy a Zatoichiben a férfias párbajban látszólag hátrányos helyzetben van a férfi vaksága miatt, de ennek ellenére mindig győz. A férfitársadalom folyamatosan elnyomja a nőt, nem akarja kiengedni a nőies létmódból, így nem léphet ki a magánszférából sem, de rengeteg ilyen példát citálhatnék még, amelyekben a nő megkülönböztetett (hátrányos) pozícióban van.
A filmvásznon hasonlóan zárt szerepkörökben jelennek meg, amely a japán filmekben még hangsúlyosabb, hiszen kevés női szereplő van, és azok is kirekesztett helyzetben jelennek meg. A Tűzvirágokban (Takeshi Kitano) megjelenő haldokló feleséggel elutazik a rendőr a halála előtt, miközben nem szólnak egymáshoz, és a közös képen is úgy állnak egymás mellett, mint két idegen. Látható, a férfi mindent megtesz, de nem tudja áttörni a kettejük között kialakult nemek által létrehozott távolságot.
A női polgárjogi aktivisták a 20. századot azzal töltötték, hogy megvívják harcaikat a férfiuralom ellen, és szerencsére ez sikerült is nekik. Részben, teszem hozzá, hiszen mind a mai napig folytatódik ez az egyenjogúsítás, amelynek feltétele, hogy a nők is elmondhassák saját történeteiket. (Japánban mostanában szólaltak meg a II. Világháború során japán katonák számára létrehozott bordélyházakba elhurcolt nők, akik a becslések szerint kétszáz ezren voltak).
A moziban lassan alakul csak át a nők helyzete, viszont a női szerepek megváltozása magával vonta, hogy a férfiak átértelmezzék helyüket, szerepüket, így jelenik meg a vásznon egy sérülékenyebb férfi, akire már nem jellemzőek a hagyományos férfi karakterjegyek, mint Sabu filmjében is látható. A Drive főszereplője egy túlpörgött, migrénes férfi, aki mindenféle szabályt görcsösen betart, így vele még menekülni sem lehet. A férfitoposz változása egy szép jelenetben érhető tetten a belső vívódásai során: a gondolataiban lévő szamuráj lélekkel meg kell küzdenie, és sikerül legyőznie, amellyel egy férfias hagyománynak is véget vet egyben.
A filmvásznon már korábban elindult a férfitapasztalás újraalkotása, így új definíciók is születtek. Az új férfiábrázolás felé tekintett az Eurékában (Aoyama Shinji) megjelenő Sawai úr, aki a szörnyű busztragédia után elvállalja a gyerekek felnevelését, kis kötényt köt, főz, mosogat, hol van már a szigorú, kemény férfi?
Utolsó kommentek