A hazai irodalmi diskurzusban szerencsére egyre többet hallani a genderről. Most az legyen mindegy, pozitívan vagy negatívan, de hallani. Nehéz terep, mert elkerülhetetlen, hogy bevonódjon a személyiség, a személyesség és a politika, illetve az azok között zajló diskurzus. Ezért izgalmas terep.

Zsadányi Edit kis könyvecskét hozott össze most a Ráció Kiadónál. Sajnos, kicsi, mindössze 100 oldal. A másik nő esetében pontosabb lenne a fragmentum jelleg hangsúlyozása, mert annyi érdekes problémát kapar meg a szerző, hogy írhatna és írhatna még. De nem teszi. Ennek okait ne találgassuk.

A kötet egy erős elméleti bevezetővel kezdődik, amiben elhelyezi a szerző az olvasót a feminista kritikában, a genderben és a narratológiában. A sokszor felsorolás-szerű elméletiismertétesek izgalmas problémahálót vázolnak fel, amire építkezve már belekezdhet Zsadányi az elemzésekbe.

Zsadányi jól olvasó: releváns kérdéseket tesz fel fontos szövegekről. Rengeteg probléma és kérdésfeltevés a kötet, amibe (emlékeim szerint) a már megjelent tanulmányait gyűjtötte össze, minimális javtásokkal. Sajnos a szövegek ott szenvedtek csorbát, ahol kevésbé számít rá az ember: az összeválogatást rövid hozzátoldásokkal próbálta homogén szüveggé varázsolni.

A kötet legfontosabb tanulmánya a címadó szöveg, amiben magyar írónők azonosság és másság felfogásait elemzi Zsadányi. Ezen a tanulmányon látszik a leginkább, hogy egy önálló kötetet is megért volna, mert így sokszor kapkodóvá válik az elemzés, és sok-sok üres helyet hagy az olvasónak. Kár.

Érdekes a tanulmánykötet utolsó szövegegyüttese, amiben Esterházy (Egy nő) és PNL (Sárbogárdi Jolán) kisregényei kerülnek górcső alá. Bizonyos szempontból fontos megállaptíásokat tesz, de főleg EP esetében el kell gondolkodni feminista kritika és a gender studies vizonyán. Lehet, h ez utóbbi tágabb kontextust előfeltételez? Esetleg más nézőpontot? Ha igen, mennyiben?