Na, már megint! Az eheti És-ben Margócsy István írja Kiss Noémi Trans című regényéről, hogy a divatos női irodalom egyik reprezentánsa. Pedig Margócsy írása jó, izgalmasan ragadja meg a szöveget, de hát mégis, itt egy technikáról van szó. Múltkor Scheibner, most Margócsy. Le vagytok fülelve!

Tisztázzuk: a divatos mindig is a női szinonímája volt, amit a férfiak hoztak létre. (Tessék csak elolvasni Horváth Györgyi tanulmányát a Laikus olvasókban.) A divat mindig a könnyedség, a felszínesség szinonímája volt, míg a férfiak a komoly dolgokkal foglalkoznak. Egy férfi sohasem foglalkozik ugye könnyed dolgokkal, mert számára mindennek van értelme! hehe.

Kiss Noémi írásaiban a ma oly divatos női irodalomnak talán leglátványosabb és legeredményesebb gesztusát láthatjuk: az írónő állandóan a női szerep- és útkeresésről ír - tematikusan is, önértelmezőleg is. Ám ami nagyon erőteljesen megkülönbözteti őt és írásait a feminista irodalom jelentős többségétől, az alighanem az, hogy az ő írásaiban a nőiségről való beszéd a világ legtermészetesebb dolgaként tűnik fel; időnként akár az a benyomásunk is támad, mintha nem is lett volna e novellák előtt oly férfiirodalom, mellyel, úgymond, konkurálni kellene. E természetes nőiség igen nagy írói erény és erő ezekben az írásokban - éppen azért, mert jelenléte nem szorul magyarázatra: egyszerűen ott van. Ám persze mindez alighanem éppen annak köszönhető, hogy e "természetesség" felfogása és beállítása a lehető legreflektáltabb módon történik: e novellák világában nőnek lenni nem adottságot jelent, hanem kihívást és lehetőséget: valamilyen női szerepet meg kell keresni, ki kell próbálni, vállalni kell - mindezeknek az összes lehető pozitív vagy negatív konnotációival.