Sajnos csak most sikerült beszereznem a debreceni Disputa folyóiratot, aminek a júniusi száma kiemelten foglalkozik a genderrel: több kritika mellett, amiket női szerzők műveiről írtak, a legfontosabb helyen Séllei Nóra tanulmánya áll (Miért félünk a farkastól?). dolgozatában a feminizmusok, a gender studies és a women's studies fogalmai között tesz rendet. "Miért félünk attól, hogy elfogadjuk: identitásunknak része a nemiségünk is, annak midnenféle, biológiai és társadalmi értelmében, már ha a kettő elválasztható egymástól". Gender iránt érdeklődőknek érdemes elolvasni, mert jó stílusban és a legfontosabb kérdések feltételével ismerkedhet meg a szövegben.- Mégis a legizgalmasabb szövege a folyóiratnak négy interjú. Négy nő válaszol ugyanazokra a kérdésekre. témák: férfi, nő, munka, karrier, gyerekek, család, előnyökről, hátrányokról. És a női mozgalmakról:
Szerintem -sajnos- ez a feminista mozgalmi vonal éppen a nőket teszi nevetségessé. Pedig a dolognak van nagyon komoly része is. El sem tudjuk képzelni, feleségek, lányok és anyák milyen helyzetekbe kerülhetnek, akár családon belül. Csak ez már nem a feminizmus része. Ez utóbbi épp a komoly dolgokat teszi komolytalanná.
A múlt heti ÉS-ben jelent meg a debreceni genderes, Séllei Nóra Ex Librise, amiben négy magyar író (és nem írónő, női író), Tóth Krisztina, Gordon Agáta, Bódis Kriszta, Kapecz Zsuzsa regényeit mutatta be. A kritikák jók, csak a technikát nem értem. Miért kell belemenni abba a játékba, hogy csak egy nő írhat a nőkről? Ez a gynokritika a legveszélyesebb, mert csak eljátsza azt, hogy beengedi a férfi irodalomba a nőt, de valójában nem teszi. Meghagyja a nők saját játékának.- Az őszi Lettrében érdemes elolvasni Borgos Anna színvonalas írását Freudról és a női pszichoanalitikusokról.
- Megjött végre a novemberi Jelenkor, amiben egy nagyon jó Horváth Györgyi-szöveg van Tóth Krisztina kötetéről, de mégis Scheibner Tamás kritikáját verte ki a biztosítékot. Lovas Ildikó Kijárat az Adriára. James Bond Bácskában című regényéről ír a recenzens, aminek bevezetőjében az alkotót és a szöveget is egyből a férfiirodalom szélére szorítja, hiszen mi mást szolgálhatna az, hogy a "női irodalom" fő sodrába tartozik. Akkor beszéljünk férfi irodalomról is. Rendben. Mire vezet ez?
...a Kijárat az Adriára témaválasztásában is a nálunk mostanság egyre népszerűbbé váló, úgynevezett "női irodalom" fősodrába tartozik, amennyiben azt próbálja megérteni, milyen viszony alakítható ki egy nő részéről a történelemhez, ahhoz a történelemhez, amelynek alakítója nem, legfeljebb elszenvedője volt.
A divatos női irodalom és a hülye feminizmus (folyóirat szemle)
2006.11.14. 15:55 vl
Az irodalom, a média és a film a genderkommandó kedvenc terepe, mivel itt őszinte reprezentációkkal találkozhat. A hazai férfidomináns irodalomban az utóbbi években több nő is megszólalhatott, szerepet kaphatott, de a kritikai beszédmódon ez még nem látszik.
5 komment
Címkék: kritika irodalom folyóirat beszédmód
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://piroska.blog.hu/api/trackback/id/tr7117659
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Farkas 2006.11.15. 13:47:52
Az ÉS-recenzióhoz: Ez azt jelentené, h nőkritikus ne is írjon nőíró szövegéről? Biztos, h ez a megoldás? Biztos, h ez megoldás bármire is?
A Disputa-interjúhoz: a feminizmus csak mozgalom lehet? Nem elképzelhető, h a feminizmus egyik fő témája és tárgya éppen az, h milyen helyzetekbe kerülnek a feleségek, lányok, asszonyok a családon belül? Aki ezt a mondatot leírta a Disputa-interjúban, az a legminimálisabban sincs képben, hogy miről szól a feminizmus második (és többi) hulláma.
vl · http://www.szakitshabirsz.blog.hu 2006.11.15. 13:52:32
Az ÉS-hez: számomra izgalmasabb lenne, ha nem az lenne a technika, h női szövegről nő írjon. Ne tűnjön úgy, h a nőkről csak nők beszélhetnek. A genderkritikát jó lenne ráereszteni más nagy szövegekre is.
Disputa: direkt nem írtam bele, kik beszélnek az interjúkban, de érdemes elolvasni.
Disputa: direkt nem írtam bele, kik beszélnek az interjúkban, de érdemes elolvasni.
Farkas 2006.11.15. 14:23:03
Az ÉS-s Ex Libris négy könyvéről nemcsak nők tollából jelent meg eddig kritika (csak követni kell az irodalmi lapokat). Azzal egyetértek, h feminista kritikusoknak nemcsak nők szövegeiről kellene/lehetne írni, de nem értem, miért kellene elzárni őket a nők szövegeitől, és h az miért nem érdekes, h nő ír nő szövegéről. Nagyon fontos taktikai lépés, h írjanak a nők egymásról -- meggyőződésem, h lehet olyat mondani, amit a férfi kritikusok 99 %-a nem mondana. Hibásnak tartom azt a megoldást, amelyik kizárja a feminista/női kritikusokat a nõi szövegek recenzálásából (merthogy a férfi feminista ritka, mint a fehér holló), és prédául dobja a hímsovén macsóknak (volt már -- és lesz is még -- rá példa). Mellékesen a kritikai elhallgatás, a recenziók hiánya a másik módja annak, miként lehet a nőírókat kizárni az irodalomból, tehát a nők szövegeinek kanonizálására tett törekvés egyik nagyon fontos eleme a szövegeikről írott recenzió (ld. "láthatóság").
vl · http://www.szakitshabirsz.blog.hu 2006.11.15. 15:01:39
1, a könyvekről nemcsak nők írtak, ez igaz. denagyon hangsúlyos volt az együttállásuk ebben a séllei-féle exlibrisben. és sajnos itthon ez kell ahhoz, h a női szerzők is bekerüljenek a komoly férfiirodalomba.
2,senki nem akarja elzárni őket, csak ezen a láthatósági-kérdésen itthon is túl kellene lépni, mivel egy férfi által írt szöveg legalább ugyanannyira beszél a férfiról+nőről! sőt!
2,senki nem akarja elzárni őket, csak ezen a láthatósági-kérdésen itthon is túl kellene lépni, mivel egy férfi által írt szöveg legalább ugyanannyira beszél a férfiról+nőről! sőt!
Farkas 2006.11.15. 15:45:25
Az igaz, h a férfiak szövegei is szólnak gender-kérdésekről, és hogy fontos azokról is beszélni, ezzel egy percig sem vitatkoztam, de ha valaki túl akar lépni a mostani magyar irodalmi/kritikai életben a láthatóság kérdésén, az a jelenlegi (férfi) kánont konzerválja -- akár bevallja magának, akár nem. Egyébként meg örülni kellene, h vannak kritikusok, akik bevállalják, h nőírókról írnak, akár azt is vállalva, h őket mint kritikust szintén elkezdi a mainstream címkézni.
Mellékesen sokan nagyon boldogok lennénk, ha aközött kellene választani, h férfi vagy nőírók szövegeiről írott genderszempontú kritikák és tanulmányok tömkelegének olvasásával küzdjünk-e meg -- merthogy egyelőre egyikben sem tobzódunk, úgyhogy ez a vagy-vagy kérdésfelvetés teljesen elméleti vita, sajnos.
Utolsó kommentek