„Lendvai Ildikó a női nem szégyene!”- lehetett olvasni a transzparenst október 21-én késő este az M1 híradóban a Parlament előtti tüntetés közvetítésekor.  Nem először adódik erre példa, hogy egy politikus (vagy bármilyen nő) teljesítményét nem az elvégzett (vagy el nem végzett) munkájának minősége, hanem neme, külseje alapján ítélik meg. Férfi politikusok kritizálásakor viszont nemük teljesen irreleváns: bármilyen vádakat zúdítanak is a tüntetők Gyurcsány Ferenc fejére, azt egyikük sem panaszolja fel, hogy ő „a férfinem szégyene” lenne.  
Mit jelent ez?  

Egy nő a politikában, vezetős szerepben ugyebár eleve „természetellenes”. Interjúkban a sikeres nőknek sietve „kell” biztosítaniuk, hogy ők azért elsősorban tisztességes feleségek és odaadó családanyák, és csak mellékesen politikusok, vezetők, stb.

Ha hibáznak, nem szakmabeliként, hanem nőként buknak meg: maradt volna otthon mosogatni, pelenkázni, és komoly, vezető beosztásban levő férjét imádni. Egy éles hangú, hevesen gesztikuláló nő amúgy is kétszeresen bűnös, mert nem csak rossz politikus, de irritáló, nőietlen is, ugye.

Egy férfi politikus kritizálásakor viszont férfiassága, a nyilvános szférán kívül elvárt szerepeinek elégtelen teljesítése fel sem merül. A férfipolitikusnak tehát, ha politikai méltóságát kell is féltenie, férfiasságát, eszerint a logika szerint, semmiképpen.
[antoni]