Mit gondol például a feminizmusról?

A magyar társadalom patriarchálisabb, mint amilyennek látszik. Hadd mondjak erre két példát. Amikor a férjem miniszterelnök lett, kérve és kéretlenül nagyon sok tanácsot kaptam. Többen azt javasolták, például, ne mondjam el, hogy nálunk hétvégén a férjem főz, mert a magyar társadalom ezt nem szereti. A tradicionális családmodellt szereti: a feleség főz, a férj újságot olvas. Elgondolkodtam, de nem fogadtam meg.

A másik példát kicsit messzebbről kell kezdenem. A köztársasági elnök, illetve a miniszterelnök felesége a háziasszonya a nagykövetek feleségeinek, ezért évente egyszer-kétszer közös programot szervez velük. Amikor a férjem miniszterelnök lett, én változtattam a szokáson, és olyan magyar nőket is meghívok a találkozókra, akik valami izgalmas dolgot tettek le az asztalra. Vannak közöttük művészek, tudósok, üzletasszonyok, bankszakemberek.

Amikor az új miniszterelnöki stábnak karácsonyi fogadást kellett rendezni a parlamentben, döbbenten vették észre, hogy az örökölt protokoll-lista 90 százalékban férfiakból áll. Kérték, hogy javasoljak nőket. Egy perc alatt hihetetlen bajba kerültünk. Az ilyen parlamenti fogadásokra ugyanis az intézmények, cégek első emberei kaphatnak meghívást, de az én programjaimra meghívott tíz nő közül kilenc a cégénél, a múzeumánál, a kórházánál második vagy harmadik ember.

Soha életemben nem foglalkoztam feminizmussal, női jogokkal, és úgy éreztem, semmilyen hátrányom nem származik abból, hogy nő vagyok. Ez volt az első alkalom, amikor szembesültem azzal, hogy az a bizonyos üvegplafon tényleg létezik.

Hogy lehet ezen változtatni?

Türelemmel, határozottsággal és tudatossággal. A skandináv országokat szoktuk felhozni, hogy ott bezzeg milyen jól működik a női egyenjogúság. Én is azt hittem, hogy ez a történelmükben gyökerezik. De a norvég nagykövet asszonytól megtudtam, hogy a hetvenes évek közepén a nők helyzete náluk is olyan volt, mint ma Magyarországon. 1973-ban ő volt az első nő diplomata a külügyminisztériumban, és eleinte nem tudott úgy bemenni egy értekezletre, hogy az urak ne azzal kezdték volna, hogy kávét vagy teát kérnek.

Mostanra változott a helyezet, és már voltak olyan kormányok is, amelyekben a nők voltak többségben. Szerinte két dolog kellett ehhez. Az, hogy ne söpörjék a szőnyeg alá a problémát, bátran vitázzanak, vállalják akár a társadalmi konfliktusokat, és a kvótarendszer. Nálunk egyébként egyetlen kvóta működik: a szocialista pártban. Az elnökség tagjainak harminc százaléka nő, és ezeknek a nőknek – ha megnézi – nemcsak tisztségük, de komoly politikai súlyuk is van. Bővebben>>