Zack Snyder kis gyermekkorától kíséri Leonidász király életét, akit a spártai törvények szerint nevelnek: 7 évesen kikergetik a nagy büdös semmibe, hogy túléljen. A jó férfi túlél, majd visszatérve beállhat a tuti hadseregbe. Mert Spárta mindig a férfiakról és a hadseregről volt ismert.
A film azon politikai vonatkozásától tekintsünk el, hogy azért most csinálták meg a 300-at, mert kapóra jön az Irán-elleni médiakampányhoz. De az valószínűsíthető, h az amerikai katona léleknek jól jön, ha ilyen fess és büszke férfiakat láthatnak példaképüknek. Mert ezt az olvasatot nem lehet kikerülni.
A 300 színes-látványos testimádó film: a színészek egytől-egyig kigyúrtak, és itt igazából semmi más nem számít, csak az, hogy a leszúrás pillanatában hogyan feszül meg a hasfal izomzata. Snydernek sikerült megmutatnia a háborúban a szemálytelenséget, a katonűk történet nélküliségét: pusztán testek, akik az (állam)testet képviselik védik.
A politika sem szól másról: leonidász felesége a testét adja oda, hogy erősítést küldjenek. A politikai vita a csarnokban a test felszámolásával végződik.
Nincsenek romantikus ideológiák egyénről, csak a véres-húsos test van, aminek mindennél többet ki kell bírnia. Ahogy a spártaiakat eláruló feltúrbózott Gollam is egy testi roncs.
A perzsák reprezentációja ettől a testábrázolástól jelentősen eltér: a testet kényeztetik, szeretik, díszítik. Xerxészt melegnek ábrázolják. (Leonidász az elején lebuzizza az athéniakat.) Egészséges heteroszexuális spártaiak végeláthatatlan küzdelme. És győzik.
A CrossFiten lehetett olvasni azt a zseniális cikket, amiben a 300 katonáit kiképző edző árulja el, mennyi munka volt abban, hogy ilyen testekkel rendelkezzenek a színészek. Az első 20 percben nem akartam elhinni, hogy ezek valódi testek, végre nem a felfújt, felpuffasztott izomagyúakkal volt tele a vászon.
Utolsó kommentek