A cukiság egy kulturális kritikai aktus, állítja kedvenc Cukiblogunk: a háttérbe szorított nők így próbálják meg felhívni magukra a figyelmet. Bár ennek egy súlyos következménye van, hogy nem tudják áttörni a saját maguk által létrehozott cuki kontextust.
Bővebben itt>>A divat világában a cukiság leginkább a fiatal, tízes éveik végén, húszas éveik elején járó nők népszerű trendje: temérdek rózsaszínnel, megszámlálhatatlan fodorral és kizárólag gyerekruhának tetsző öltözettel. A kiegészítőkön pedig kötelező jelleggel valamilyen nagyfejű, nagy szemű rajzfilmfigura szerepel. Összegezve, a kawaii szempontjából ideális magyar valóságban Gyurcsány Ferenc Mazsolás mappával a kezében tárgyal a rózsaszín miniszoknyás, fehér térdzoknis Lamperth Mónikával.
És hogy mi ennek a magyarázata? McVeigh és Richie szerint a kawaii a Japánban jellemző nemi esélyegyenlőtlenséghez köthető. A távol-keleti ország közéletében a nők mindig háttérbe szorultak, sosem volt jelentős feminista áramlat. A kutatók szerint a fiatal nők infantilizálódása egyfajta rózsaszínű kulturális kritika, Hello Kittyvel átitatott segélykiáltás a férfidomináns társadalomban. Ugyanakkor a gyengeség és a védtelenség reprezentációja a kutatók szerint fenn is tarthatja, meg is erősítheti ezt a társadalmi státuszt, az erőtlen, cuki terepen kijelölve a nők „megfelelő helyét”. (www.cukisag.blog.hu)
Utolsó kommentek