A magyar filmeknek van egy vonulata, ami szembenéz a rögvalóval. Ezt általában szörnyűséges és unalmas társadalmi témák boncolgatásával érik el. Régebben biztosan Cserhalmi, Eperjes vagy Gáspár Sándor alakította a lecsúszott férfit. Mészáros Péter Kythérájában egy párkapcsolat és az identitás kerül a középpontba: felismerve a női-férfi szerepelvárások hagyományból eredztethető hibáit.

Egy panellakásban lapozgatja Csilla az utazási katalógust, tévézik, amikor betoppan Bandi, a sofőr. Az első jelenetben látható, mennyire nincs kommunikáció a pár között. A Másik idegenségében csak önmagukkal küzdhetnek mindennapi hőseink.

Csilla szerelmes, és ezért mindent megtesz Bandinak, még a váratlanul becsúszott gyereket is hajlandó lenne elvetetni a kedvéért.

Bandi sörívó, meccsnéző, zsírosatlétás negyvenes, aki éli biztonságos életét: jön-megy, a nő csak eszköz a kajáláshoz, a dugáshoz, ahhoz, hogy a haverok lássák, neki is van csaja.

Egyáltalán nem működik semmi köztük: beszélgetni csak a Skodáról tudnak, meg a mesebeli Kytheráról, a szex fűrészelés. Bandi leszarja a nő vágyait, álmait, hangulatát, gondolatait. Mert ő a férfi, leszarhatja. Közben mindenféle nők felé kacsintgat, kurvát dug.

A nő elnyomott hangja bizonyos tekintetben egy generáció metaforája, újabb reprezentációja a férfimítosz bukásának, illetve a nő mádosrendűségének.

Egy merev fasz megmutatja ki vagy - még mindig ez a legfontosabb jelképe egy férfi identiásának? 

A filmhu kritikájában is észlelik a férfi reprezentációjának problematikusságát, bár egész más nézőpontból:

Kicsit mostohán bánnak itt a férfiakkal is. Bandit oltári bunkóként ábrázolják, aki sűrűn jár vizelni, szőrős és pocakos, gyakran bűzlik az italtól. Saját önzésének foglya, csak önmaga érdekli, Csillát már nem képes kielégíteni, ám közben annak barátnőivel enyeleg. Nem vállal felelősséget, nincsenek ambíciói, csak az új Opelre és Beckham kedvenc süteményére vágyik. Mintha a macho figurájának almodóvari karikatúráját látnák viszont. Nem a típussal van bajom, hanem annak kizárólagossá tételével, hiszen a többi férfi is kórusban énekli ugyanezt a dalt.

Igen, mostohoán bánnak, de nem kizárólagosan: Bandi és társadalmi közege ilyen, ez teljesen hihető, hiszen csoportjainkat identitásunknak megfelelően válogatjuk. (Én például nem járok emo-buliba.) A kritika legnagyobb hibája, hogy a macsó almadóvari karikatúrájának láttatja a férfit, pedig nem az. Egyfelől Almodóvarnál sokkal árnyaltabb a férfikép (transzszexuálisok, melegek, macsók, biszexek), másfelől ez a típus sok régebbii magyar filmben megjelenik a nyolcvanas évek óta. A filmben nem teszik kizárólagossá a férfiképet, mivel Bandi kiakadása, önmaga megkérdőjelezése, ami a film egyik fontos vonulata, egy másik férficsoport következtében történik.