Almási Miklós Lúzer férfiak? címmel írt cikket a szombati Népszabadságban a női vezetőkről és a fréfi attitűdről.
Legfontosabb megállapítását így lehetne összegezni: a férfias, macsó életvitelnek lőttek, a gazdasági élet már jelzi, sok helyen nagy igény van az empatikus nőkre, akik máshogy vezetnek egy céget. És lehetne a nőktől tanulni. Persze finoman és árnyaltan jelzi ezt, de jelzi.
Sok tekintetben egyet lehet érteni a cikkel, de egy kérdésfeltevése furcsa:
Képzeld el, mi van akkor, ha a te főnököd lesz egy ilyen csoda nő, hogy kell akkor normálisan és hatékonyan viselkedni? Mit csináljon a partner, a beosztott, az ellenérdekelt fél, netán a szerető, ha vele kerül párba? Nincs rá recept, nincs társadalmilag kicsiszolódott, elfogadott viselkedési kódex, legfeljebb amerikai filmvígjátékok paneljeiből mazsolázhatsz, ami azért nem nyerő. Zavarban lehet lenni, vagy fölényeskedni, netán úgy tenni mintha mindent tudnál - egyik sem az igazi. Minek következtében ismét felbukkantak a férfitársadalom egykori hatalmát sirató írások.
Almási egy nagyon fontos problémát rögzít: a férfiak nem tudnak mit kezdeni ezzel az új szerepkörrel, amiben egy eddig ismeretlen identitást kell konstruálniuk. Nincsenek társadalmi szabályok, pedig nem kellene, hogy furcsa legyen az, ha egy nő a főnök. A férfitársadalom hatalmát sirató írások pedig jönnek- fontos megjegyzése Almásinak
Milyenek a női vezetők? "Negyven körül, egy gyerek, férjről csak itt-ott van szó. Autonóm lénynek, okosak és nem is látszik rajtuk, hogy fel vannak szerelve pénzzel, befolyással, hatalommal. Nekik ez a természetes közegük."; "Ma már nem férfiasan öltözött boss ül a főnöki székben - nőiesek, és kavarnak."
Utolsó kommentek