Valamilyen okból megint fölizzott itten (USA) a plasztikai sebészeti vita (egy újabb FDA-rendelkezés kapcsán). Félreértés ne essék, nekem semmi, de semmi elvi bajom nincs a beavatkozással. Azt gondolom, mindenkinek, így a nőknek is, természet adta joguk van eldönteni, mit csinálnak a saját testükkel (és csak nekik van joguk eldönteni, senki másnak). Viszont nagyon úgy néz ki a dolog, hogy legkevésbé az érintetteknek van szavuk ehhez, még ha ez első blindre így is tűnik. A téma azért is meddő, mert azok, akik többet látogatják a plasztikai sebészüket, mint mondjuk a fodrászukat, nagy valószínűséggel azonnal kivágják ezt az "azt csinálok a testemmel, amit én akarok" érvet, és hát... és hát akkor itt szakad vége a vitának. Mert erre mit lehet mondani? Semmit - a fölszínen.

De ezzel azért nincs vége a dolognak: mert hogy jó, jó, kívülről ránk erőszakolt szépségideál, anyámkinnya, tudjuk a háefet, viszont van itten egy olyan jelenség, nevezetesen a plasztikai sebészet segítségével megnövelt (avagy visszanyert) önbizalom, ami kurva fontos (az egészséges mennyisége mármint), és hát ki meri azt mondani, hogy itten nem érvényes az, hogy a cél szentesíti az eszközt?

Persze igazán abba kellene beletúrni, még ha ez szőrszálhasogatásnak tűnik is, de sok szempontból nagyon fontos szőrszálhasogatásnak, hogy vajon mi okozza (okozhatja) a műtétek utáni önbizalomnövekedést? És ha ezt szépen végiggondoljuk, máris eltaláltuk tőgye között a szarvát (vagy mit, kissé idegen terület nekem a népiesch szófordulatok tárháza), hiszen akárhonnan is indulunk el, akárhonnan is nézzük, csak oda lyukadunk ki, hogy itten valaki nagyon átbassza valakinek a fejét, azaz (ahogy már az előbb céloztam rá): valahol megint csak a (főleg női) önbizalomhiányra, bizonytalanságra, kiszolgáltatottságra épülő iparág kaszál, de nagyot. (És még jó szívvel rájuk ripakodni sem tudunk - lásd előző bekezdést.)

Mert gondoljuk csak el: át akarjuk szabatni a mellyünket, seggünket, orrunkat, miután kisebb, mint..., nagyobb, mint..., nem olyan, mint..., és így tovább. Őszintén (kis EP-parafrázissal), ki nem játszott már el azzal a gondolattal, hogy jézus, n darab gyerek után (vagy egyéb ok mián) de jó lenne úgy kinézni, mint... Mint micsoda? Mint kicsoda? Nem, ezeknek a mondatoknak nem az szokott a befejezésük lenni, hogy ... mint önmagam.

És most itten van a legújabb őrület: a pina-átszabás divatja. Ki-ki döntse el, hogy ezzel mit is kezdjünk.

Még régebben az LA Times számolt be róla (sajnos, már nincs fönt a neten, de anno én lementettem a cikket, és akit nagyon érdekel, annak elküldöm emailben az eredeti szöveget), hogy virágzik a puncik kiigazításának praxisa az USA-ban. Legutóbb éppen a Slate írt (meg mások is) erről, az igen nagy presztizsű Brit Orvosi Magazin egyik cikkének kapcsán, és elgondolkoztató érveket hoz mondjuk a szeméremajkak plasztikai sebészete ellen. Többek között azt idézi a BMJ-ből, hogy a műtétre semmi, de semmi épeszű ok nincs, nem is lehet, mert (1) a "nem tökéletes" vagina (...és tessék mondani, milyen az a "tökéletes" vagina? - kérdem én, de meg is válaszolom: a tökéletes vagina az enyém) nem jelent orvosi problémát (2) a média és az idevonatkozó kapcsolódó iparág táplálja mesterségesen a hisztériát azt sugallva (egyes) nőknek, hogy ahogy kinéznek, azzal valami baj van (3) a plasztikai sebészeti műtét kockázattal jár, ez esetben például a szexuális érzékenység a tét (4) a férfiaknak eszükbe sem jut nemi szerveiket valamiféle elváráshoz igazítani a kés segítségével, inkább az elvárásokat (a környezetet) változtatják meg. (Mert hogy a procedúrán átesett nők olyanokat mondtak, hogy a kicsüngő - értsd: átlagosnál nagyobb - szeméremajkak miatt mondjuk nem mertek strandra járni, meg bizonyos szexuális aktivitást - mmmmm - űzni, meg mittudomén, nem tudtak kényelmesen biciklizni, ilyenek.)

A fönti aggasztó gondolatokon kívül az is baromi érdekes sztem (társadalomlélektani szempontból is), hogy vajon milyen típusú intimtestrész a sztár a műtétre vállalkozók körében. Mert hogy a konzultációra a nők alaposan fölkészülve érkeznek, és előkerülnek a retikülből a különböző celebriti-fényképek - ez esetben gondolom pornó-celebritikről lehet szó. És kérem, a páciensek a legtöbbször valami szép, tiszta, komplikáció mentes muffra vágynak, arra a bizonyos kislányos bevágásra. Ha még ehhez hozzátesszük azt, hogy manapság a szőrös, beletúrásra csábító és beletúrást igénylő gyönyörű bozont már-már cikinek számít, valamint azt, hogy a fönt említett sebészeti beavatkozáson kívül szintén nagy sikere van a szűzhártya-összevarrás nacccerű ötletének is (aminek egy teljesen más, érdekes vetületéről már írtam itt), szóval akkor már sejthetjük azt, amit én speciel nagyon nem szeretek sejteni: nevezetesen, hogy itten valamiféle pubertáskori lányok iránti társadalmi fixációról kell, hogy szó legyen. Szeretném azt hinni, hogy csak én túlzom el a dolgokat, de sajnos számtalan más, ennél kicsit áttételesebb jel is erre a rémségre mutat (hogy mást ne mondjak, gondoljunk csak azokra a bizonyos - Japánból eredő - manga-típusú képregényeknek az óriási sikerére - amelyeknek egyébként a kimondottan hard-core változatai is irtózatosan népszerűek).

Mellékesen, nem tudom, ki hogy van vele, de engem kis híján az ájulás kerülget, ha úgy istenigazából belegondolok, hogy in concreto mivel is jár ez a kis szépészeti beavatkozás...

---kábé