Az Ichi, the killer  tökéletes eszközökkel mutatja be az átesztétizált erőszak ábrázolásával, miképpen alakul a férfikép, illetve hogyan pusztítják el (finom, eufemiszikus szó, már-már PC!) a nőt. A Miike által megalkotott hős, Ichi, két személyiség egyvelegéből áll. Egyfelől egy sírós fiú, aki félve közlekedik az utcán, megijed a kisgyerekektől, tehát egy reménytelen figura. A férfi egyik Én-je a feminin jegyekkel rendelkező lelkibeteg fiú, aki bátortalanul maszturbál az erkélyen, miközben egy strici agyonveri és megerőszakol egy nőt a szobában. Tetszett neki.

A fiúnak az életét olykor-olykor megtöri a hipnotizált állapotban elkövetett gyilkosságok sora, amellyel ritmust ad a szürke hétköznapoknak. A szuperhős jelmez felvételével létrehozott új identitás viszont már akárhány embert képes megölni brutálisan a cipője sarkába szerelt pengével, miközben mindenhonnan fröcsög a vér, repkednek az arcok és a belek. Ichit a filmidő feléig nem ismerhetjük meg, bár sejtéseink vannak személyéről, viszont tudatosan építi fel a rendező a hős mítoszát, aki minden rosszat elpusztít, így megfelel a néző szuperhősökről alkotott elvárásainak. A beöltözés aktusa és az elbeszélt identitás tehát megalkotja azt az ideális férfit, aki képes igazáért harcba szállni, párbajokat vívni, küzdeni, ölni. Ehhez képest a férfi sírva, jajgatva jelenik meg a harc helyszínen, önkívületi állapotban aprítja (nem túlzás) az embereket, majd merevedő hímtagján a bokáig érő vérben (újfent) maszturbálni kezd, ezt szereti. A perverzió nem csak különös jegyként értelmeződik, és nem csak a szexuális vágy szélsőséges formájáról van itt szó, hanem a férfi önmagába vetett hitének megkérdőjelezéséről. A képzelt esemény megbosszulásakor elkövetett feminin fellépését (sírás, jajgatás, etc.) hozza helyre az önkielégítés során. A filmben különös jelenet a fiút nevelő hipnotizőr gyilkosságra felszólító erélyes parancsát követő kifakadás, majd az azt követő dialógusban megkérdőjelezett férfiasság. Az Öreg szerint ugyanis nem férfi abban az esetben, ha nem akar gyilkolni, így az ölés mint férfiasítási folyamat értelmeződik. A párbeszédet megint Ichi zokogása és menekülése zárja le.

A férfiábrázolás fontos nézőpontja a vele kapcsolatban álló nők vizsgálata. A már említett erkélyi maszturbálás során látott nővel később is találkozik, mikor hősként megjelenik újra egy hasonlóan kínos jelenetben, de ekkor a nőt megmentve kettévágja a stricit. Azt hihetnénk ekkor, tényleg a segítség és a mentés ethosza irányítja Ichit, de nem. A veréstől már eltorzult arcú nőt szétvágja, mert neki ez a legnagyobb élvezet, szerelem első vérig. A filmben megjelenő szóbeli közlések által életre hívott Szuperhőst kívánja elérni a jakuza nője, aki a közösülés reményében találkozik Ichivel. A szeretkezés normálisan kezdődik, majd a férfi rájön, hogy a nő csak darabokban jó, így térd alatt elmetszi, a vér fröcsög, a kiszolgáltatott nő még néhány métert menekül, majd vérrel áztat mindent, miközben a modern hős boldog.  

Hősünk ellenfele Kakihara, a popsztár kinézetű jakuza, aki örömtelien gyilkol, kínoz. Az első jelenetek egyikében vaskampókkal szúrja át az egyik jakuza testét, és aggatja fel a plafonra, majd átszúrja szájüregét, nemi szervét, és a kisütött étel utáni forró használt zsiradékkal locsolja le a szerencsétlen testet. A fájdalom örömet okoz neki, szereti. A szexuális kínzások legdurvább jelenete, mikor a félig alélt nőt miután megalázzák, holtra verik, még meg is erőszakolják. Az elbeszélés során kiderül, a jakuza főnök szeretője volt a kegyetlen férfi, hiszen „nála jobban senki sem tudott megverni”. Az önkínzás hol férfiassági próba nála, mikor levágja nyelvének darabját, hol örömforrás, mikor megvereti magát egy nővel, vagy egy férfival. Kakihara örömmel várja a mitikus Ichit, akinek brutális leszámolásai vágyott nexusként jelennek meg gondolataiban. Ennek következtében a maszkulinitás fontos tényezője a párbaj, így válik a mű abszurd férfikép rombolássá, hiszen csak azért akar Ichivel találkozni, hogy elérje a legnagyobb örömöt, amelyet ember okozhat neki, vagyis a különösen kegyetlen halált. A jelenet másik ironikus rétege, hogy Ichi véletlenül megöl egy gyereket, majd nem akar leszámolni Kakiharával, de végül létre jön a tökéletes happy end, hiszen győz Ichi, és a gonosz jakuza is örömmel hal meg (mondhatni: az ejakuláció és a halál perverz és örömteli pillanatában).

A férfi és a nő tárgyias ábrázolásán végzett kegyetlen vizsgálatok és tesztek sora felszámolja a nemekkel ellátott testet, szétdarabolja, eltépi, elvágja, átalakítja, amit a természet megalkotott, és ezzel teremtve meg a nemek közti egyenlőséget. Nincs férfi, nincs nő, az egyik teljesen elvesztette a hagyomány által létrehozott képét, míg a másikat a kirekesztett, szexuális tárgy szerepből is eltünteti azzal, hogy a filmben szereplő kevés számú nőt mind feldarabolja.