A Mancs a posztfeminizmusról. Elolvastam, boncolom.

A posztfeminizmusról írni egy tanulmány alapján, mindenképpen nagyvonalú, ami téves következtetésekre sarkall.
Számomra sokkal érdekesebb az Órák citálása, mivel a szrző szerint mindenféle feminizmust be lehet mutatni rajta. Egy baj van, hogy félelmetes sztereotípiákról tanúskodik. Virginia Woolf androcentrikus feminista mintapéldánya, akinek minden igyekezete az, hogy férfivá váljon. Hogyan lehet ennyire félreolvasni valamit? Woolf életét és szövegeit ismerve ennél nagyobb túlzást nehéz állítani. Vagy ebben az esetben a férfiasodás egyenlő azzal, hogy sikeres író akar lenni? Hogy ki akar szabadulni a "saját szobájából"? hogy megkérdőjelezi a társadalmi berendezkedést? Az órákban ráadásul pontosan a nőiséget emeli ki a rendező.

Laura Brownról azt állítja a szerző, hogy az új feminizmus modelle, aki akciót akar. A hatvanas években élő nő szakítani próbál életével, amihez szorosan hozzákapcsolódik Woolf szövegének olvasása. Clarissa pedig azért radikális feminista, mert leszbikus kapcsolatban él. Szerencsétlen szerzővel több gond van: 1, nincs tisztában a feminizmus történetével 2, Az órákat nem értette 3, nincs otthon az irodalomban 4, nem megy készség szinten neki az értelmezés 5, a mancsban meg senki nem szólt rá. Egy mentség van: vitát akarnak kezdeményezni, mert akkor ezt elérték.

A feminizmus eddigi történetének hollywoodi olvasata kudarcok sokaságából áll. Csak arról nincsen szó, hogy a kudarcokon okulva lehet, hogy lassan, bukdácsolva, de a női egyenrangúság, emancipáció kérdése új korszakába lépett. Lépeget már vagy másfél év-tizede. A posztfeminista nő meg szeretné beszélni problémáit.

A feminizmus történetének hollywoodi olvasata? Baszki, legfeljebb a nőiség hollywoodi olvasatának kudarca, de még ez sem. A szerző olvasatának kudarca! Szerintem egy házi dolgozatot adott le.

A szöveg elolvasása után azt gondolom, mindegy, nő vagy férfi írta ezt. Mert ez semmi másra nem mutat rá, mint a vulgártudományosságra, illetve megmutatja, hogyan gondolkodik a szerző, akinek a neve egy férfire utal, a nőkről és a feminizmusról.

Érdekes megfigyelni, hogy a szerző a hagyományosnak vélt nőképtől eltérő nőiségeket valamilyen feminizmusként értelmezi. Rgo: marginális szélsőségnek. Soha nem fog a feminizmus túllépni ezen a sztereotípián? Azon kívül, hogy 1950 előtt nem volt feminizmus, láthatóan semmit nem tud Woolfról- legalábbis úgy lépi át. Még az órákban sem említi meg a szerepét.