azért nem kellett volna belőle kihagyni a tolókocsisokat sem--a két soport egy cipőben jár sajnos :(

A cikkel és a kommenttel is egyetértek :)

Sziasztok! Az Indymédián kialakult a témában egy érdekes párbeszéd, de a sok új hír miatt lesüllyedt. Hátha itt még érdekel valakit: tiltsák ki a babakocsisokat 30 May 2007 03:39 vi Sokan panaszkodnak arról, hogy egyes múzeumokba nem lehet balakocsival bemenni. Node miért is kellene a kiállított tárgyak közt babakocsit tologatni és így növelni a rongálódás veszélyét? Legközelebb talán már azt "követelik", hogy a traktoristák is mehessenek be járművükkel? nem jó a babakocsi 30 May 2007 09:15 jean sol partre Sosem szerettem a babakocsit, ami meg ma van, az már aztán a legnagyobb őrület... A babakocsi csak a szülő kényelmét szolgálja, ugyanakkor nem jó a gyereknek. Szerintem a picikék esetében az a legfontosabb, hogy amikor csak lehet, közvetlen testkontaktustban legyenek anyuval-apuval(valakivel). Ez meg is valósul, ha gyermekünket magunkon viseljük: ezt lehet tradicionálisan kendővel, vagy vannak erre kifejlesztett hámszerkezetek is. Imádják a gyerekek... biztos, hogy jobban, mint a babakocsiban zötykölődést, anyutól 'távol'. (Annak van szüksége babakocsira, aki valamilyen okból kifolyólag nem tudja vinni a gyermekét. Egy csípőficamos szülőnek például biztos nélkülözhetetlen.) Ehhez képest a babakocsi biznisz az egész kisbaba industry egyik fő eleme: el sem tudja már képzelni az átlagos anyuka, a kétszázezer forintos szétnyitható-összecsukható-autóba rakható-csilineglő babakocsi kreálmányok nélkül. És most meg még panaszkodnak is... nem jó a babakocsi 30 May 2007 11:05 nyuszi Ha tanárszerű szeretnék lenni, legalábbis azt mondanám, el lehet menni a picsába. De most nem vagyok tanáros meg értelmiségis hangulatomban. Az átlagos anyuka a tecsóban vagy vmi hasonlóban kukkolja a 10-30 ezer forintos babakocsikat.Az átlag alatti anyuka pedig 5-15 ezer közt próbál szerezni a vaterán, a teszveszen,vagy bababörzén, bizóban. Föl lehet fáradni néhány babás portálra,hogy mekkora kereslet van a használt babaholmikra, a kocsinál jóval kisebb értékű termékek esetén is. Esetleg lehet érdeklődni svájci, német,holland ismerősöknél-gazdag országok!-,milyen általános a babaholmik továbbadása. Lehet kapni 130 ezrest is,persze. De azt állítani,hogy minden átlagos kisgyereket ilyenben tologatnak, minősíthetetlen hazugság! A szétnyithatóságról: szerintetek az lenne a tuti, ha egy másfél-két nm-t elfoglaló,összecsukhatatlan dögöt kéne kerülgetni a többnyire amúgy sem terem méretű szobákban? Kendő,kenguru: igen, ezek remek, kipróbált eszközök. Addig, amíg a kicsi valóban kicsi. Én is használtam.AMikor már nem nyilallt minden mozdulatra a 18 centis seb a hasamon, és nem úgy jártam,mint egy krónikus csontritkulásos néni. Mellesleg, apa is hordta olykor a picit,nem előírás,h. csak a mamival lehet. Egyébként a kenguruk többségében 8-9 kilónál nagyobb emberkének szorul a combja. Csak tudjátok, az a pillanat, amikor a srácot elbírjuk még hosszabb úton is, és az,amikortól már a miénkkel összemérhető sebességgel tud 300 méternél hosszabb távon tartósan haladni, kurvára nem esik egybe! A kisfiam még nincs két éves, de már közel 15 kiló. Senki nem fogja helyettem megvenni a tejet,a kenyeret,a tojást, a kutyakaját, egy 3-5 napi bevásárlás min. 8 kiló,de inkább több. Plusz,amire fél óránál hosszabb távollétre a kicsinek szüksége lehet,kábé 1 kiló (innivaló,pelus, törlés,pzs,egy csereruha bepisilés esetére). És rohadt szerencsés vagyok,amiért nem Pesten lakunk, alig van lépcsős intézmény -sajna a polg.m.hiv. az- tehát csak tolni kell, nem akadálypályán billegni. De ha már Pestre kell menni (olyasmiért,amit itthon nem kapunk, vagy nagyszülőkhöz), az úgy kezdődik,h. egyedül alig tudok vele közlekedni, metró felejtő utca, aluljárókerülés alkalmanként 50-500 m kerülő - egyszer a férjemmel "mértük"! És rengeteg többlet idő. Senki nem állítja,h. a kisgyerek csak nyűg, és nem nagy-nagy öröm! Csak az álszent rózsaszín édelgéstől hányunk. Meg attól a társadalomtól,amelyik úgy áll hozzá, h. ha gyereked van,az a Te bajod, oldd meg, közösségi értelemben le vagy szarva. Ld. még legutóbbi OECD főmufti szövegét, meg azt, h. Bp-en tudtommal egyetlen áruházban tudsz tiszta, kulturált feltételek közt szoptatni, és az épp egy multi(IKEA). vissza az iskolapénzt 30 May 2007 20:12 vi "Ha tanárszerű szeretnék lenni, legalábbis azt mondanám, el lehet menni a picsába. ": Ez tanárszerű? Neked ilyen tanáraid voltak? talán faiskolába jártál? Miért nem kéred vissza az iskolapénzt? nem jó a babakocsi?! 30 May 2007 22:11 egy apa Kedves nyuszi, IGEN. :) nem jó a babakocsi 30 May 2007 11:13 parlagfűző Rólad tényleg nem gondoltam volna, hogy ilyen érzéketlen vagy. Nincs gyerekem, de el tudom képzelni, milyen nehéz lehet egy több kilós gyereket órákig cipelni. Vagy járjanak az anyukák kondizni?? érzéketlen? 30 May 2007 12:04 jean sol partre Elnézést, ha érzéketlennek tűntem. Személyes tapasztalat alapján beszélek. saját gyerekem nekem sincsen, de gimis-egyemista koromban sokat voltam bébisintér (igen fiúk is szoktak néha) félévestől tizenkét éves korig bezárólag mindenféle kislánnyal és fiúval (egyszer egész nyáron át négy fiúval - 18hó, 4év, 8év, 12év egy 'családnál', ahol anyut egyszer csak otthagyta apu); összeszámolva majd másfél-két évet! Ezen kívül nem kevés családot ismerek Ejrópában, és Magyarországon is, akiknek van gyerekük és nem, vagy csak nagyon szükséges esetben használnak babakocsit (Van aki száz kilométeres gyalogtúrán vitte a kenguruban még két évesnél idősebb korában is kisfiát, és nem volt/lett a srác lábának semmi baja). Arról meg nem is beszélve, hogy pl. Indiában szerintetek? Tudjátok hányan dolgoznak, végeznek mindennapi teendőket úgy, hogy rájuk van kötve a gyerek? Mondjuk azzal nem feltétlenül értek egyet, hogy a földeken kapáljon valaki a gyerekével a hátán, valószínű az ilyen esetekben tényleg komoly kényszer van a háttérben, de nem is lehet a szitióuációkat összehasonlítani. Mert szerintem az nem kényszer, hogy más nem vásárol be helyettem, nem fizeti be a csekket helyettem stb. Ehhez még csak közösséget sem kell alapítani: fogjatok össze a közeletekben lakó többi kismamával, barátokkal ismerősökkel, és osszátok be a feladatokat, amiket össze lehet hangolni! Azért gondoljuk, hogy nem lehet babakocsi nélkül élni, mert mindenki egyedül akar boldogulni, önmaga akar mindent csinálni, intézni. A mini családok normává válása és egymástól avló elszigetelődése termelte ki ezeknek az eszközökbek a 'szükségességét'. Arra sem szerencsés hivatkozni szerintem, hogy nem tud olyan gyorsan menni a gyerek, mint mi. Hova kell rohanni? Nem pont az lenne a legfontosabb, hogy mi alkalmazkodjunk az ő tempójukhoz, amíg kicsik? És persze, hogy nem csak a nők, férfiak is hordhatják a gyereket. (Nem tudom miből gondolta Nyuszi, hogy én csak nőknek szántam volna a gyerek cipelését; abból amit most, vagy máskor írtam biztos nem, s ha ismerne akkor sem gondolná ezt : ) Abban voltam provokatív, hogy kicsit eltúloztam a dolog szükségtelenségét és abszurditását, hiszen tényleg lehetnek olyan helyzetek, amikor egy babakocsi sokat segít (igaz említettem például éppen ezt) ezen kívül rámutattam arra, hogy milyen fontos része ez is az iparnak, a kapitalaista szükségletkreálásnak... Az igaz, hogy magyarországon sokan (a többség) tényleg csak az olcsóbb, vagy használt modelleket engedhetik meg maguknak, viszont közben szomorúak, hogy nem tudják megvenni a drágábbat: a hozzászólásomban az erre történő utalás, csakúgy, mint pl. a babakocsik összecsukhatóságának említése nem lényegi mondanivaló, csupán stilisztikai elem: erre azt mondani, hogy érzéketlen, meg, hogy el lehet menni a ...ba ??? ezek a nől ilyen 30 May 2007 17:32 bt hirtelem haragúak, ne kapd fel a vizet! :) Tippelek: szerintem nem vagy nős. :) ezek a nők ilyenek 30 May 2007 18:51 jean sol partre Ezzel mit akart mondani tisztelt főhadnagy úr, hogy "ezek a nők ilyenek" (gondolom ezt akarta írni, csak a Nemzetbiztonsági Hivatal számítógépeinek klaviatúrái már elég rosszul működnek)? Szerintem valóban elég provokatívan fogalmaztam, és ezért még egyszer elnézést kérek... Az ön támogatásából viszont nem kérek. ezek a bt-k ilyenek 30 May 2007 19:36 parlagfűző Bt nagyon ravasz, ha vitázó feleket lát az indyn, rögtön lecsap, és az mellé áll, aki kevésbé az ellensége (itt most te vagy a "szerencsés"). Azt gondolja, hogy így behízelegheti magát valahova, és nem fogja mindenki utálni, szegény... bizony le lettem leplezve! :) 31 May 2007 12:51 bt Örülök, hogy ismét az értelmiségi hangot hallok. érzéketlen? 30 May 2007 18:42 parlagfűző Nem teljesen értek egyet, mert a mostani körülmények közt igenis szükség van a babakocsira, persze az jobb lenne, amit írsz. Az érzéketlen jelzőt visszavontam. köszi 30 May 2007 19:00 jean sol partre Igen, sokszor praktikus, de nincs olyan mértékben szükség rá, mint azt érzik, és erre rá kell mutatni. ...mert tényleg nagyon fontos a gyerekeknek a kontaktus, és az állandó babakocsihasználat ettől megfosztja őket. Én azt ajénlom mindenkinek, hogy próbálják minél többször nélkülözni a babakocsit, és vigyék a gyermeküket a testükhöz erősítve, vagy a karjukban/nyakukban, ha csak rövid távról van szó. Meg fognak lepődni mennyi örömet lelnek benne mind saját maguk, mind a gyerekek! köszi 30 May 2007 19:53 M. Judit Ez mind nagyon szép, de ettől a babakocsis tüntetésnek még ugyanannyi értelme van - a folyamatos lépcsőzés egy 8-15 kilós kisgyerekkel a kezedben sem működik!!! köszi 30 May 2007 23:33 nyuszi Igen,ez a pragmatikus része a mostani hozzászólásoknak. Az ésszerűtlen és ált. gyalogosellenes városi forgalomszervezés se kenguruval,se babakocsival nem igazán tolerálható széles mosollyal. Kedves Kolléga, ha megengedi! A nyitó mondatot meglehetős szarkazmusnak szántam, mondván, a tanári diplomámmal is legenyhébben az említett iránymutatást tudtam az adott pillanatban megfogalmazni. Ergo, ha nem tanár vagyok, cifráztam volna hosszabban. ;-) Teljesen jószándékúnak veszem a további,hordozásra buzdító,meg a feladatbeosztásos javaslatokat,csak épp számos konkrét esetben megvalósíthatatlanok. Mi spec. kiköltözők vagyunk, a barátaink,akikkel az említett összefogás elképzelhető volna, tőlünk másfél-három órányira laknak. Több jó barátunk van,nem ez a gond,hanem a szétszórtság. Arra,hogy évente egyszer eljussunk kettesben mondjuk moziba, vagy koncertre, meg lehet szervezni egy-egy baráti manófelügyeletet. Szerencsére legalább az egyik nagyszülőpár nem 3 megyére lakik,de már nem fiatalok, heti-napi szinten magamra/magunkra vagyunk utalva. Helyben nincsenek olyan kapcsolataink,akiket lenne pofánk/lehetőségünk ilyen gyakorisággal igénybe venni,vagy aki minket kérne meg. De szerintem ha Pesten maradunk, és pl. két kerülettel odébb költözünk,ugyanez lenne a helyzet. Azért írom le részletesebben,mert sztem gyakori helyzet. Az nagyon szép,hogy a kicsihez szabunk minden életvitelt, anyagi, társadalmi, kulturális stb. lehetőségünket, szóval az egész életet, de egy: elvből sohasem törekedtem rá, éspedig azért nem,mert nagyon nehéz belőni, mikortól él vissza vele, mikortól ártok vele,és teszem bármilyen kortárs közösségben elviselhetetlen kis zsarnokká. Kettő: az élet a kicsi(k) születése után is- sőt, még ezerszer inkább!- a napi apróságokkal telik jelentős részben. Ha inni kér,kimossuk a poharat, és adunk inni.Aztán megint kimossuk. Ha pisis,akkor peluscsere stb. Ezek adódnak, legnagyobbrészt nem tervezhetők, DE maradnak továbbra is olyan helyzetek,amikor mindnyájunknak külső időbeosztáshoz kell alkalmazkodni. Nyitvatartás, orvosi, védőnői rendelési idők, homokozóba nem fagyos alkonyati szélben megyünk bele,hanem de. vagy kora du., de akkor evés úgy legyen,hogy épp a legtűzőbb UV idején lefoglalja a kicsit. Ezek tök egyszerű dolgok,csak ha egymással párhuzamosan kell "üzemeltetned" 6-8 szempontot, az elég brutális, és estére nem állsz a lábadon. Ez nem panasz, mert közben hallod, ahogy a kis ember napról napra döngicsél a világról, és az leírhatatlanul kedves és emlékezetes. Csak nem minden egyes pillanata üdítő, akkor sem,ha bugyuta netes oldalakról szatyorszám folyik a giccs. Ha pedig egy olyan társadalomban élsz, amely kötelezően elvárja,h. a gyereknek és a vele összefüggő bármely tevékenységnek MINDIG örülnöd kell, természetellenesnek bélyegez,ha mered vállalni, hogy időnként szeretnél mással is foglalkozni,hogy saját magad is vagy, és egy (több) kisgyerek anyukája is, nem csak az utóbbi, akkor egy idő után vagy baromi deviáns leszel, vagy állandó nemvagyokelégjóanya-komplexusos, és túlteljesítesz,ami biztos, hogy senkinek nem használ.Marha jó lesz a kissrácnak, lesz egy szupertökéletes anyukája,aki mindig a leg-leg-leg,aztán 37 évesen beteszik egy sírba. :-(( Bocs a hosszúért, de szerintem a kisgyerekes közlekedéshez való köz-hozzáállás csak kis, idegesítő része a gyerekvállalással kapcsolatos össznépi zűrzavarnak. nyuszi 31 May 2007 13:44 jean sol partre Egy másik cikkhez írott hozzászólásomban éppen azt fejtegettem, hogy nem lehet senkitől sem elvárni az állandó rendelkezésre állást, ÉS ÉPPEN EZ AZ ATOMIZÁLÓDOTT CSALÁDOKBÓL ÁLLÓ TÁRSADALOM egyik fő problémája: Egy apukából anyukából és egy-két gyerekből álló családban mindent mindig nektek kell megcsinálni, és a társadon kívül senkire sem számíthatsz, ha te szarul éreznéd magad(viszont mivel rajta is túl nagy a teher, többnyire inkább rá sem). Csak a több családból álló közösség -amelyben megosztják a gyerekekkel az idősekkel a betegekkel való törődést az, ahol valóban van arra lehetőség, hogy magaddal, partnereddel is eleget foglalkozz, hogy legyen időd mindent élvezettel, és nem rohanva, kényszerből csinálni, hogy elvonulhass ha arra van szükséged. És akkor még nem is beszéltem az egymásnak nyújtott érzelmi támogatásról, a konfliktusok kezelésének könnyebbségéről etc. Egy mikro-családban mindez hiányzik és az esetek túlnyomó többségében ki is alakulnak emiatt a te általad is említett problémák (frusztráció, nemvagyokelégjóanyakomplexus, állandó stressz és feszültség...). Mivel pedig az embrek nem értik, hogy a problémák az életmódjukból, létszemléletükből fakadnak, nem is tudnak megoldást találni rájuk, csak egymást és a gyerekeiket gyötrik vég nélkül, abszurdabbnál abszurdabb helyzetekbe kényszerítve magukat (illetve a világ kevésbé szerencsés részein sokan mások által kényszerítve). Ugyhogy egyetértek: "a kisgyerekes közlekedéshez való köz-hozzáállás csak kis, idegesítő része a gyerekvállalással kapcsolatos össznépi zűrzavarnak", viszont "a gyerekvállalással kapcsolatos össznépi zűrzavar" ugyancsak apró szelete a saját magunkhoz, az élethez a természethez és egymáshoz való viszonyunk eltorzult voltának... nyuszi 31 May 2007 13:48 parlagfűző Szerintem ez a nemvagyokelégjóanyakomplexus nem feltétlenül abból ered, hogy "atomizálódott" a társadalom! ideális anya(apa) 31 May 2007 14:41 jean sol partre Nem tudom... Számomra egyértelműnek tűnik, hogy ha a két szülő nem képes állandóan a gyerek(ek) szükségletének megfelelően rendelkezésre állni (márpedig 90%-ában a családoknak biztos nem), az mindenképpen problémákat okoz a gyereknél is, és frusztrációt, rossz érzést kelt a szülőkben. Minthogy pedig arra senki sem hívja fel az emberek figyelmét, hogy az állandó rendelkezésre állás senkitől sem várható el, és hogy a két szülős család nem praktikus, a szülők azt hiszik velük van a baj. Ráadásul a problémáikat az egymástól elszeparálva élő emberek nem mutatják ki: úgy tesz mindenki, mintha az ő saját családi életük idilli lenne, ami megint csak azt az érzést erősíti a problémákkal küszködőkben, hogy ők nem elég jók. De látok még egy másik összefüggést is: a lelki-érzelmi stabilitáshoz nagyon fontosak a szoros, őszinte kapcsolatok, mivel a társaink cselekedeteinkre adott őszinte reakciói jelentik az egyik legfontosabb támpontot önmagunkkkal szemben is. Ha csak kevés emberrel vagyunk kapcsolatban, vagy ha azok, akikkel kapcsolatban vagyunk nem elég őszinték velünk szemben, akkor egyszerűen nem lesz elég támpontunk és sokal könnyebben eltávolodhatunk önmagunk és a valóság helyes észlelésétől. Nem is beszélve arról, hogy mindezt félretéve már önmagában az önértékelés zavara, a tökéletesség hajszolása is a gyerekkorra, a szülő-gyermek kapcsolat harmóniájának hiányára vezethető vissza... Persze erre is igaz amit öreg fizikatanárom mondott gyakran: "aminek csak egy oka van, az meg sem történik!" Semmit sem lehet a kauzalitási viszonyok komplexitásából kiemelve csak erre, vagy arra a dologra visszavezetni. köszi 31 May 2007 13:45 parlagfűző Hello Nyuszi, nagyon jó, amiket itt leírsz, egyetértek és együttérzek, persze mivel gyerekem nincs, csak pszichológusként. Persze, hogy nem lehet mindig "örülni" a gyereknek, és nem szabad abba a hibába esni, hogy állandóan az "elég jó" anya ideálját kergesd. Nem nagyon tudok mit írni most, de sok sikert, jsp meg biztos nem téged akart bántani. köszi 31 May 2007 16:13 nyuszi Jean Sol Partre, és Parlagfűző,köszi. :-)Tök jólesett, tényleg. Jsp, számos dologban igazad van, emlékszem is a másik hozzászólásodra az atomizálódott családról. De azt is gondolom, hogy a családközti,vagy többgenerációs, vagy nagycsaládos, mindenesetre háztartási(és gyakran anyagi) értelemben erősen egymástól függő berendezkedés gyakori konfliktusforrás. Az volt évszázadokkal-évezredekkel ezelőtt is,csak akkor erről nem írtak, nem beszéltek; és a legerősebb fél, többnyire egyetlen személy, a családfő döntött teljhatalmúan. Manapság a párkapcsolattól szerelmi kapcsolatot is várunk, házasságban is,és ennek szerintem a közeli-távoli rokonoktól és/v. idegenektől való életmódbeli függés nagyon nagy hátrányára lenne! Egy megromlott,v. kiüresedett életű pár a gyereknek mindegy,hogy mennyire fizikailag kényelmes, a napi életmódban mennyire a gyerekhez igazodó életvitelt biztosít állandó felnőtt-segítséggel, az a gyerek sztem nem lesz kiegyensúlyozott,nem lesz boldog. És igen jó eséllyel tovább fogja vinni a pocsék mintákat. :-(( Női szemmel nézve: korábban a női szereptípusok elkülönültek. Amazon-anya-kurtizán stb. funkciókat valaki csak vagylagosan gyakorol(hat)ta. Ezzel szemben ma a közös gyerek(ek)sem biztosíték arra,h. a kapcsolat tartós lesz. A pasi akkor is nőt is akar otthon látni, ha közben az illető anya is. Nagyon kevés olyan srácot ismerek,aki hosszabb időre,vagy véglegesen képes és hajlandó lett volna tolerálni,h. a kicsi érkezésével a csaj életében ő csak háttérkép, a nő állandóan zilált,kizárólag tréningruhában és farmerban jár, vágja a pelusmárkákat, viszont dunsztja nincs, ki a közt. elnök. 01 Jun 2007 11:06 jean sol partre "a családközti,vagy többgenerációs, vagy nagycsaládos, mindenesetre háztartási(és gyakran anyagi) értelemben erősen egymástól függő berendezkedés gyakori konfliktusforrás." Hát igen, 'konfiktusforrás' minden kapcsolat, sőt maga az élet is. Azt nem hiszem, hogy feltétlenül több konfliktus forrása lenne az, ha családok kohabitációs közösségben élnek egymással. "Az volt évszázadokkal-évezredekkel ezelőtt is,csak akkor erről nem írtak, nem beszéltek; és a legerősebb fél, többnyire egyetlen személy, a családfő döntött teljhatalmúan." A hagyományos többgenerációs nagycsalád más: itt tényleg érvényesült a 'férfiuralom' a családfő dominanciája, viszont a ma létező intencionális közösségeket többnyire éppen az autoritás, a dominancia hiánya, az egymás iránti nagyfokú tolernacia jellemzi. Az ilyen hozzáállás, az ilyen környezet pedig éppen, hogy megkönnyíti a konfliktusok megoldását. "Manapság a párkapcsolattól szerelmi kapcsolatot is várunk..." --> ezzel nem tudom pontosan mit akartál mondani, kicsit félek, hogy a "szerelmi kapcsolat" címszó alatt te is hagyományosan az egymás birtoklására épülő kapcsolatokat romantizálod... "Egy megromlott,v. kiüresedett életű pár a gyereknek mindegy,hogy mennyire fizikailag kényelmes, a napi életmódban mennyire a gyerekhez igazodó életvitelt biztosít állandó felnőtt-segítséggel, az a gyerek sztem nem lesz kiegyensúlyozott,nem lesz boldog." Hát épp ez az! Családok közösségében eleve sokkal nehezebben fordul elő, hogy egy pár kapcsolata ennyire megromoljon, de ha mégis, akkor megint csaka közösségnek hála a gyerekek sokkal kevésbé sínylik ezt meg, mint, ha a pár egy különálló családot alkot. "Nagyon kevés olyan srácot ismerek,aki hosszabb időre,vagy véglegesen képes és hajlandó lett volna tolerálni,h. a kicsi érkezésével a csaj életében ő csak háttérkép, a nő állandóan zilált,kizárólag tréningruhában és farmerban jár, vágja a pelusmárkákat, viszont dunsztja nincs, ki a közt. elnök." Ugyanez: a problémát az okozza, hogy az újdonsült apuka és anyuka egyedül él és egymástól várják el (mert csak egymástól várhatják el) minden igényük kielégítését. Nem arról beszélek, hogy a 'kommunában' addig mással szexel az ifjú apuka, amíg az ifjú anyukának ez nem jön be (bár ilyen is van, van aki hisz a szabad szexualitásban): de ha egy közösségben több gyerek, több anyuka is van, akkor ők kielégítik egymás kismamás-babás igényeit, a férj közben tud másokkal a köztársasági elnökről beszélgetni... én eccerűen azt tapasztaltam, hogy akik vannak olyan szerencsések, hogy ki tudtak alakítani egy kényszer mentes (nagyjából ez lenne az intencionális helyes fordítása szerintem) közösséget, azok minden tekintetben kevésbé mentek egymás idegeire mint általában a nukleáris családokban élők, és a nagyobb boldogságon, nyíltságon, őszinteségen kívül amitt ilyen helyeken tapasztalatam, leginkább az egésznek a hihetelen természetesssége az ami a legmeggyőzőbb... (persze minden az embereken múlik) jsp

Elnézést:
megette a sortöréseket a blogmotorotok : (