Mindig meglepődöm, ha egy újabb titkos férfiklubra bukkanok (most a Népszabadságban), akik a különböző szabályaik miatt legálisan képesek kizárni a nőt a társaságból. Mert az legális, hogy esetleg nem tartják ügyesnek, tehetségesnek, vagy nem dolgozik eleget. De hogy valakit azért dobjanak ki a Bécsi Filharmonikusoktól, mert nő?

Mindezt Jelinek országában. Jelinek is zenélt (ld. Zongoratanárnő). De mindegy.

Ennél is borzalmasabb (vagy szebb?), hogy egy nő 27 év után rendes tag lehetett. Küzdés az élet maga.

A csoda (ezúttal is) elmaradt: a Bécsi Filharmonikusok, akiket nemrégiben a Le Monde de la Musique című rangos zenei szaklap Európa legjobbjának minősített, nem bővült újabb hölgy zenésszel, így a nők aránya a zenekari tagok között továbbra is a szégyenteljes 2,8 százalék. (A New York-i Filharmonikusoknál ugyanez az arány 41 százalék.) Iva Nikolova, az egyéves próbajáték után minden szakmai indoklás nélkül eltanácsolt bolgár első hegedűs nem kapott újabb lehetőséget, s ezzel vége az álomnak, hogy egyszer majd igazi tagja lehet a Filharmonikusok Munkaközösségének.

 

 

 

 

Hogy mi az ok, ha nem a szakmai alkalmatlanság? Ez a 165 éves múltra visszatekintő zenekar állam az államban. Hősiesen védelmezi hagyományait, köztük azt, hogy kizárólag férfiegyletnek tekinti magát, amely egyszerűen nem vesz fel nőket. Ez persze így ma már nem igaz: a sok szemrehányás, heves - nemzetközi - tiltakozás, bojkottfenyegetés hatására 1997-ben mégiscsak bekerült az első nő a csapatba. Ez a kiválasztott, Lelkes Anna, a magyar hárfás akkor már 27 éve együtt zenélt a zenekarral, miután kiállta a sokszorosan meghosszabbított próbaidőt, s az operaházi zenekarban állandó helyet szerzett.

Hogy miként? A ma már nyugdíjas Lelkes Anna nem szívesen beszél sérelmeiről, inkább arra emlékezik, milyen csodálatos volt együtt játszani ezekkel a nagyszerű muzsikusokkal. A hölgy muzsikus puszta megjelenése a zenekarban akkor, 1970-ben elképesztő reakciókat váltott ki. Hans Swarowski, az egész mai karmesterélgárda tanítója, amikor az első próbán észrevette a hárfánál ülő Annát, nem akart hinni a szemének. Aztán letette a karmesteri pálcát. Ő nem vezényel. A zenekari vezető kétségbeesetten magyarázta, hogy a hárfás nőnek szerződése van, és marad.

Anna kibírta. Tehetségén túl fegyelmezettsége és pontossága is hozzájárult, hogy elfogadták. Azóta nem sokan mondhatják ezt el magukról: utódját, egy szintén a paraván mögötti próbajátékon legjobbnak talált francia hölgyet eltanácsolták. Ő ma a Zürichi Opera zenekarának tagja, ahol 50 százalék a nők aránya. A mostani három női muzsikus közül kettő még a próbaidő elején tart, a harmadik, egy brácsás annak köszönheti a "túlélést", hogy három éve meg sem próbál tagságért folyamodni. 1977 óta a bolgár első hegedűssel együtt hatan próbálkoztak.

Iva Nikolova, aki 2004 végén szintén próbajátékával nyerte el az első hegedűsi állást, nem volt szerencsés. Az eset politikai vihart kavart a korszellemmel dacoló zenekar körül: Ausztria nem híve az effajta diszkriminációnak. Az eljárást kifogásoló politikusok szerint az Ausztria cégérének tekintett, magántársaságként működő együttesnek ideje lenne félretennie előítéleteit.