Piroskablog [gender+kultúra]

Piroska csak egyszer tévedt el a Nagy Kerek Nemierdőben, és máris lecsapott rá a Farkas. Piroska most visszacsap! Írd meg, mit láttál a Nagy Kerek Nemierdőben.

címkék

12pont (5) akció (3) amerika (17) autó (4) bakos (7) beszámoló (7) beszédmód (48) biológia (4) botrány (4) buzizás (3) celeb (7) család (8) egyház (6) előítélet (7) erőszak (21) esélyegyenlőség (22) feminista (4) feminizmus (14) ffi (59) film (18) foci (7) gender (3) hír (67) interjú (4) irodalom (15) iszlám (3) japán (4) kép (5) kritika (26) külföld (9) kultúra (10) magyar (9) média (14) melegek (11) népszabadság (6) (98) oktatás (4) olvasónapló (5) plasztika (4) politika (17) prostituált (3) reklám (17) sport (7) szabály (7) szavazás (4) szex (14) szexista (29) sztereotípia (27) szülés (3) társadalom (62) test (6) tévé (13) transgender (5) tudomány (4) újság (9) vallás (7) videó (12) vita (4) Címkefelhő

Piroska kosarából

Utolsó kommentek

A szülés méltósága

2006.11.07. 00:03 vl

Szabad-e hangosan jajgatni szülés közben?” –harsogta a tévében a reklám október 15. és 22. között, a Story című bulvárlapot reklámozva. Engem már a kérdésfeltevés módja is zavart, mégis kételkedtem, közvetlen személyes tapasztalat híján írhatok-e erről a témáról. Úgy döntöttem, igen, főleg, mert –a közgondolkodás szerint– a szülés a normális női lét  természetes velejárója lenne –gondoljunk csak a szülni nem tudó nők lelki szenvedéseire, illetve a szülni nem akaró nők általános megítélésére: önző, abnormális – továbbá még az motivált, hogy a szülés és a gyermekvállalás körül kialakult látszólag felmagasztaló, a valóságban inkább korlátozó női erkölcs többszörösen háttérbe szorítja a nők mint egyének érdekeit. [antoni rita]

Az a bizonyos cikk a következő mondattal indít: „Az egész világ megdöbbenve értesült róla, hogy Tom Cruise megtiltotta gyermeke édesanyjának, hogy szülés közben kiabáljon.” Eddig még akár nem is lenne problémám –csakhogy egyelőre még nem abban a világban élek, ahol a közvélemény azon döbben meg, hogy egy férfi hatalmat akar gyakorolni a felesége fölött (önkényesen megtilt neki dolgokat), ráadásul olyan területen igyekszik dominanciára törekedni, ami elsősorban nem az ő tapasztalata. Igen, az ő gyereke is, és természetesen szép és helyénvaló, ha együtt várják, ami később maga urtán kell, hogy vonja azt, hogy születése után egyenlő arányban(!) részesednek a gondozásából –de a szülés testi tapasztalata mégsem az övé, ezért erre vonatkozóan végképp nem lenne joga instrukciókat osztogatni.

A jajgatás joga
A „világ” viszont –hogy ez pontosan mit jelent a cikk kontextusában, abba most nem bocsátkoznék bele– nem ezért botránkozott meg, hanem amiatt a feltevés miatt, hogy szülés közben –amely, a cikkben előforduló gyakran ismételt szavak alapján „fájdalom,” „szenvedés,” sőt, „kín” – nem szabad még jajgatni sem. Ez már aztán vérlázító! Ennyi azért kijárna már szegény nőknek, még a legkonzervatívabbak között is sokan kiállnának a Jajgatás Jogáért –még azok is, akik elítélik vagy megmosolyogják azokat, akik egyéb jogokért emelik fel a  szavukat –persze ha el nem nyomja azt „a gyermekeiket fájdalommal szülő nők” jajgatása.

A Biblia bűnbeesés-történetében Isten ugyebár megmondta, hogy ez elkerülhetetlen, akkor minek is könnyítsünk rajta, úgysem lehet és főleg nem is kell. Ezt a megkérdezett nők sem találják felháborítónak, vagy legalább orvosolandó, enyhítendő problémának, hanem mintegy erkölcsi imperatívusszá alakítják a fájdalom elfogadását, sőt, felmagasztosítását. Úgy tűnik tehát, a fájdalom és annak megadó (még jobb, ha „önuralommal” való) tűrése a nőiesség elidegeníthetetlen része, és legfeljebb az lesz vita tárgyává, hogy ha már egyszer annyira keserves, lehessen-e ennek hangot adni.

Bizony nagy probléma ez, komoly dilemma, hiszen a nagyhangú, nem visszafogott nő olyannyira nőietlen, meg aztán, az anyaság amúgyis a teljes odaadásról szól, jöhet-e egy nő ahhoz, hogy ilyen helyzetben panaszkodjon? Egy kisgyermekes ismerősöm szerint nem: terhessége alatt magánorvosa figyelmen kívül hagyta vagy lekicsinyelte az ő panaszait, kizárólag a magzat állapota érdekelte, mintha az anyáé nem számítana. Vele együtt kétlem, hogy ez kivételes eset lenne.

Néhányan mégis megpróbáltak az (Atya)Istennek, illetőleg a(z egyáltalán nem mindig jó és kegyes) természetnek ellenszegülni. A fájdalom nélküli szülésről már hetvenes években megjelent újságban orvossal és az ezt választó anyákkal készített interjúra bukkantam; sőt, valamilyen mértékű fájdalomcsillapításról már Simone de Beauvoir is ír 1949-ben megjelent, „A második nem” című művében (Gondolat, 1971, ford. Görög Lívia és Somló Vera; 390. o.) Ebben a cikkben azonban egyáltalán nem világos, hogy az a bizonyos jajgatás nélküli szülés önmegtartóztatást vagy fájdalomcsillapítást jelent-e. Noha ha a jajgatást külön meg kell tiltani, inkább az előbbire gondolhatunk, tehát a fájdalmas reakciók elfojtásánna kényszerére: ugyan miért jajgatna valaki, akinek nem fáj semmi? –a kérdés viszont a válaszadók (jelenleg terhes vagy már szült, főleg a keresekedelmi tévécsatornákról sokak számára ismert nők) számára mégsem egyértelmű. A jajgatást elítélők közül egy válaszadó (Görög Zita) azt tudatlanságnak, másikuk (Holló Márta) az önuralom hiányának tulajdonítja; de mindketten implikálják, hogy a szenvedés valós és elkerülhetetlen, viszont a nőnek, gyermeke vélt érdekét szem előtt tartva, vissza kell fojtania az ebből adódó önkéntelen reakciókat.

Édes kín
Egy harmadik válaszadó az ellentáborból (Gregor Bernadett) viszont  azt mondja, a fájdalommentes, csendes szüléssel a nő „fantasztikus élménytől fosztja meg magát, hisz épp ettől az édes kíntól, a katartikus élménytől kerek az egész!” Ez az érvelés arra az elméletre emlékeztet, melyet Simone de Beauvoir említ „A második nem” című művében: bizonyos korabeli orvosok szerint a fájdalom helyénvaló, szükséges az anyai ösztön kifejlődéséhez –mert az anyaság ugyebár természetesen ösztön, és véletlenül sem tudatos választás, amire készülnek –nem is értem, ha ez olyan ösztönös, mit keres a könyvesboltokban az a sok gyermekgondozási, nevelési tanácsadó könyv... Utóbbi válaszadó arra hivatkozott továbbá, hogy a nők évezredeken át gyógyszer nélkül, kínban, „természetesen,” kiabálva szültek –az viszont a múlt, a természettel való vélt harmónia romantikus misztifikálása közepette elkerüli a figyelmét, hogy jelentős részük ebbe a harmóniába bele is halt –lehet, hogy a Nagy Természet szemében ez is rendjén volt, elvégre mit is számít az egyén ilyen nagy erőkhöz képest…

Mindentudó orvos és a hisztéria
Mindenesetre, orvosok közt is akad, aki ezen elferdített, a nők mint egyének érdekeit abszolút háttérbe szorító „természetesség” híve: már szült ismerősöm olyan nőgyógyászról mesélt, aki kaján büszkeséggel állította, ő már „a nyögések alapján meg tudja mondani, hol tart a folyamat” –abszolút nem problematizálja tehát ennek fájdalmas voltát, főleg, ha ez még szakmai támpontot is biztosít számára, a fájdalomcsillapítás végképp nem áll érdekében. Másik, többgyermekes ismerősöm a „Szülőszoba” című (szerencsére azóta megszűnt) műsor kapcsán egy hangosan jajgató nőt elmarasztaló hangnemben „hisztisnek” ítélt meg. A cikkben (is) több válaszadó erkölcsi jelentőséget tulajdonít a nő szülés közbeni viselkedésének: a nőnek tűrni kell –hiszen az odaadás, engedelmesség a normális női(es) természet része kell, hogy legyen eszerint a logika szerint. 

Ismét Beauvoir érvelésére utalnék: az ember „alapvető funkciója gyakorlása közben” segítségre szorul, és ez azt jelenti, hogy „az emberfaj természeti sajátságai elválaszthatatlanok nem természeti sajátságaitól.”  Az ember jellegéhez tartozik a társadalmi fejlődés, és azt, és az ezzel járó könnyítést a gyermeket vállaló nők biológiai terhein egyáltalán nem kellene elítélni, sóhajtozva visszavágyva egy olyan korba, amely sose létezett, vagy ha mégis, maga az elhomályosult szemű válaszadó sem bírna ott ki két percet sem, és jajgatva kívánkozna vissza elidegenedett, elgépiesedett, eltechnicizálódott, stb. jelenünkbe, ahol az emberiség elvesztette a természettel a kapcsolatát, elsikkadtak a hagyományos nemi szerepek, a nők már nem akarnak „nők” lenni (mit is akarna ez pontosan jelenteni?), állítólag emiatt hanyatlunk, demográfiai katasztófa fenyeget; mindez természetesen az autonóm, érdekérvényesítő, más szóval önző, abnormális nők hibája lenne.[antoni rita]

2 komment

Címkék: média kritika szülés story

A bejegyzés trackback címe:

https://piroska.blog.hu/api/trackback/id/tr1017344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bree 2006.11.13. 08:26:46

Tom Cruise egy öntelt (nem jut eszembe hirtelen,
milyen) mániás alak.Csak akarná nekem megmondani valaki is, hogy jajgathatok-e vagy sem szülés köz-
ben.Amúgy mellékesen megjegyzem, én már szültem.

Kiddy (dugnám nikki sixx-et!) 2012.11.26. 00:46:17

Tom Cruise szcientológus, ez az ő heppjük, innentől kezdve felesleges több szót vesztegetni rájuk.
süti beállítások módosítása